Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A humanitárius válsághelyzetekben az innovatív tervezést a hétköznapi építőanyagok felhasználásával ötvöző Ban Sigeru japán építész nyerte el a 2014-es Pritzker-díjat, az építészek “Nobel-díját”.
Az 56 esztendős Ban a hetedik japán építész, aki átveheti majd a legnagyobb szakmai elismerésnek számító díjat június 13-án. Ban két évtizede veszi ki a részét a humanitárius katasztrófák megoldásából: 1995-ben a japán Kobéban bekövetkezett földrengés, 1994-ben a ruandai fegyveres konfliktus miatt fedél nélkül maradt menekülők számára tervezett átmeneti szállásokat. Gyakran használ kartonpapír csöveket építőanyagként, mivel azokat könnyű beszerezni, szállítani, emellett víz- és tűzbiztossá tehetők – írja az MTI.
Ban tevékenysége nem merül ki az átmeneti szállások megteremtésében. 2009-ben, az olasz L’Aquilát romba döntő földrengést követően ideiglenes előadótermet alkotott a város zenészei számára. A Japánt megrázó 2011-es földrengés és szökőár után pedig a meglévő tömegszállások szeparálását oldotta meg, hogy a családok élvezhessenek némi magánéletet.Önkéntes humanitárius munkája mellett Ban tervezte a Pompidou Központ metzi filiáléjának épületét, amelynek tetőszerkezete különösen figyelemre méltó: fagerendákból készült hullámzó karimájának íveit egy kínai kalap ihlette.
A Pritzker-díjat odaítélő zsűri kiemelte Ban páratlan érzékét az anyagok megválasztásában. “Képes meglátni a szabványelemekben és közönséges anyagokban – mint a papírhengerek, csomagolóanyagok vagy szállítókonténerek – a lehetőséget, hogy új módon alkalmazza azokat” – fogalmaztak. A testület a japán Szaitamában álló Meztelen házát is megemlítette: az épület külső falai két préselt szálerősített műanyag lemezből, a belső falak nejlon szövetből készültek, ezek párhuzamosan fakeretbe illeszkednek, közöttük pedig átlátszó műanyag zsákokba töltött polietilén hab biztosítja a szigetelést. A zsákokon keresztül szórt, finom fény járja át a ház belső terét. A ház új felfogásban tálalja a szoba hagyományos fogalmát, ebből kifolyólag a család életterét. A tokiói Függönyfal háznál Ban két emelet magas fehér függönyöket alkalmazott, amelyek tetszés szerint nyitják vagy zárják az épületet a külvilág felé. A New York-i Chelseaben épített Fémredőnyös házak hasonló módon egyedülálló fém redőnyrendszerrel lettek ellátva, amely szintén zárja vagy megnyitja a lakásokat a város felé.
Ban nemrég a New York-i házban adott interjút, amelyben elmondta, hogy miközben rengeteg megbízása van magán ügyfelektől, a legfontosabbnak humanitárius tevékenységét tekinti. “Ez életem fő műve” – szögezte le.A japán építésznek Tokióban, Párizsban és New Yorkban is van irodája. Megjegyezte, hogy míg az építészek szerencsések, hiszen olyanoknak dolgoznak, akik örülnek – mivel általában mindenki örül, ha új házat építtet -, ő úgy érzi, az építészet szélesebb társadalmi szerepet játszik. “Amikor építész lettem, eléggé csalódtam a szakmában, mivel többnyire kivételezett emberek számára dolgozunk, akiknek pénzük és hatalmuk van. Arra gondoltam, hogy az építészeknek nagyobb társadalmi szerepet kell vállalniuk. Azt gondoltam, tapasztalatunkat és tudásunkat arra fordíthatnánk, hogy segítsünk az embereknek, akiket természeti vagy ember okozta katasztrófa sújtott. Még az átmeneti szállásoknál is lehet kényelmesebb és szebb megoldásokat alkalmazni” – fogalmazott.
A kobei földrengés után épített Papírtemploma tíz évig fennmaradt, mert a helybeliek megszerették. Végül amikor átadta a helyét egy maradandóbb anyagból épült templomnak, szétszedték, és Tajvanon építették fel újra közösségi központként.”Egy papírból készült épület is állhat hosszú ideig, mindaddig, amíg az emberek szeretik. És egy betonépület is lehet rövid életű, ahogy azt a földrengések mutatják” – mondta.
Ban Sigeru Japánban született és 17 évesen utazott New Yorkba, hogy a Cooper Unionban tanuljon építészetet. A neves iskola azonban akkor még nem fogadott külföldi diákokat, így évekig a Dél-kaliforniai Építészeti Intézetben képezte magát mielőtt átkerült a Cooper Unionba. Első építészirodáját 1985-ben nyitotta meg Tokióban. Egyik első munkája egy butik volt divattervező édesanyja számára. A Pritzker-díjjal kapcsolatban úgy vélte, egy kicsit korán jött. “Még nem értem el eleget, ezért úgy fogadom, mint bátorítást a jövendőbeli munkámhoz” – mondta. Hozzáfűzte: igyekszik nem túlvállalni magát és irodáit sem akarja bővíteni. “Szeretek szép tereket alkotni, amelyeket az emberek élveznek” – foglalta össze ambícióját hangsúlyozva, hogy ez vezeti az átmeneti szállások megalkotásánál éppen úgy, akár a magán klienseinek végzett munkáinál.
A Hyatt Alapítvány által szponzorált, 100 ezer dollárral járó Pritzker Építészeti Díjat 1979-ben alapította a néhai vállalkozó, Jay A. Pritzker és neje, Cindy a munkásságukkal legelőremutatóbb kortárs építészek elismerésére. Tavaly szintén japán építész, Ito Tojo kapta a tekintélyes elismerést. Korábban Frank Gehry, I.M. Pei, Ando Tadao, Renzo Piano és Vang Szu is megkapta a díjat.
