A szatellites navigációs rendszerek nem működnek az űrben, hiszen a műholdak csak a Föld körül keringenek, így már nem tudnák kifejteni hatásukat, hogyha távolabbra merészkednénk. Azonban tudósok most rábukkantak a megoldásra: műholdak helyett a pulzárokra fognak támaszkodni.
Amikor a Napnál is nagyobb csillagok élettartamuk végére érnek, egy hatalmas szupernóvás robbanással megsemmisülnek, és hátrahagyhatnak apróbb, tömör maradványokat. Ezeket neutroncsillagoknak nevezzük. A pulzár az a neutroncsillag, mely erős mágneses térrel rendelkezik. A pulzárok gyors forgást végeznek tengelyük körül, és energiájuk nagy gyakorisággal, röntgensugarak formájában szabadul fel, és ezeket a Földről pulzálásként lehet észlelni. Az új navigációs rendszert a német Max Planck Institute fejleszti, és ahhoz hasonlítható, ahogyan a tengerészek a hold és a csillagok segítségével tájékozódtak a vízen: a pulzárok segítségével pontosan meg fogják tudni határozni a haladási útvonalat. A rendszer a pulzárok által rendszeresen kibocsátott röntgensugarakkal mintegy háromszög alakban meg fog tudni határozni egy tartózkodási koordinátát az űrben.
A pulzárok kisugárzásai az atomórákhoz hasonló stabil időegységekként értelmezhetőek, így hát a Földön használható GPS jelzésekhez hasonlóan alkalmazhatóak. Hogyha összehasonlítják a pulzálások az űrhajó fedélzetén mért megérkezési idejét azzal a becsült idővel, amelyet egy mintahelyszínen mértek, akkor az űrhajó helyzete pár kilométeres pontossággal bemérhető a csillagrendszerben és azon túl is. „Ahogy előre tekintünk, hihetetlenül izgalmas, hogy most már rendelkezünk azzal a technológiával, amellyel felmérhetjük más csillagokhoz vezető útvonalainkat, és meglehet, hogy leszármazottainknak is segítségére lehetünk abban, hogy megtehessék első lépéseiket a csillagok közé” – mondta Becker professzor a Max Planck Institute-tól.