Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Gyors és rendkívül látványos eredményekkel járt a pápaszemes pingvinek egyik kolóniája körüli halászat betiltása Dél-Afrikában – jelentették be a tengerbiológusok.
A Dél-Afrikában élő veszélyeztetett pápaszemes pingvin populáció (Spheniscus demersus) egyedeinek száma 2001 és 2009 között 60 százalékkal esett vissza. Ennek pedig az volt az oka, hogy a madarak táplálékául szolgáló szardíniák és szardellák szinte teljesen eltűntek a globális felmelegedés és az erszényes kerítőhálóval való halászat miatt. A 26 ezer életben maradt pingvin pár legnagyobb kolóniája most az Algoa-öbölben lévő St. Croix-szigeten él, amelynek 20 kilométeres körzetében 2009 januárja óta tilos az erszényes kerítőhálóval való halászat.
A szigeten élő felnőtt madarakat a szakértők már korábban megjelölték, majd nyomon követték az állatok sorsát a törvény bevezetése után is. Míg halban szegény időszakban a pingvinek 75 százaléka volt kénytelen legalább 20 kilométert úszni naponta a megfelelő táplálék után, addig három hónappal a törvény bevezetését követően már a madarak 70 százaléka talált magának elegendő ennivalót a sziget közelében.
Mivel az állatoknak már nem kell naponta több kilométert úszniuk, 40 százalékkal csökkentett napi energia ráfordításuk és most az “utódnemzésre tudnak koncentrálni” – mondta David Gremillet, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) munkatársa. Azt azonban nem lehet egyenlőre megmondani, hogy a jövőben növekszik-e az utódok száma, vagy, hogy a kicsinyek elérik-e a felnőtt kort. “Ez egy olyan dolog, amely hosszú kutatást igényel” – tette hozzá a szakember.
Az elmúlt évtized populációcsökkenése miatt a pápaszemes pingvinek valószínűleg a kihalófélben lévő fajok közé kerülnek a közeljövőben. Minden esetre a brit tudományos akadémia, a Royal Society által készített tanulmány a legjobb bizonytéka annak, hogy egy kis segítséggel milyen hamar újjá tud születni egy veszélyeztetett faj. “Egy halászok elől elzárt, védett tengeri övezet azonnali előnyökkel jár a tengeri csúcsragadozók számára” – mondták el a Biology Letters című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.
Az erszényes kerítőhálóval történő halászat lényege, hogy a léggömbhöz, vagy erszényhez hasonlító hálót egy bizonyos mélységbe leengedik, majd elkezdik felhúzni a vízfelszín közelében úszó halrajok alatt. A technika lényege, hogy a halak nem tudnak leúszni és kiszabadulni a fogságból.