Harc indul az Északi-sarkért?

A Szovjetunió 1991-es összeomlása óta nem volt ennyi orosz nukleáris rakéta a régióban, mint most. Az Északi-sarkhoz kapcsolódó országok alakította Sarkvidéki Tanács (Arctic Council) tagállamai megegyezett a közös fellépésről a klímaváltozás elleni küzdelemben, de a megállapodás hallgat a valódi feszültségforrásról. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a találkozót megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy az Északi-sark a világnak azon ritka övezete, ahol béke van. “Oroszország sokat tett azért, hogy az Északi-sark a béke, a stabilitás és az együttműködés felségterületeként fejlődjön. Meg vagyunk győződve róla, hogy a régióban nincs érdekellentét”. De ez inkább csak afféle politikusi semmitmondás. Az Egyesült Államok árgus szemekkel figyeli a Kreml fegyverkezését a régióban, ahol a Szovjetunió 1991-es összeomlása óta nem állomásozott annyi orosz nukleáris rakéta, mint most.

Erre mondta az amerikai parti őrség tábornoka, Paul Zukunt, hogy “írhatunk remek törvényeket, de ha nincs katonai jelenlétünk, amiket érvényesíthetjük a szuverenitásunkat, akkor nem vagyunk többek, mint papíroroszlánok”. A Pentagon jelentése -nem túl meglepő módon- néhány éve azt a javaslatot irányozta elő, hogy az Egyesült Államok is erősítse katonai jelenlétét a régióban.

Azt jelentené hát ez, hogy beindul a kölcsönös fegyverkezés? A hidegháború után a jeges háború?

Verseny az erőforrásokért

Fontos tényező, hogy mindegyik ország sokat akar megkaparintani a javarészt érintetlen övezet természeti kincseiből. Az Északi-sarkon van a világ kitermelhető földgáz készletének közel egyharmada, olajkészletének 13%-a, továbbá nagy mennyiségű ritka földfém, amik az elektromos autók motorjaihoz kellenek.

Az olaj világpiaci ára most alacsony, ezért nem gazdaságos kitermelni a sarkköri készleteket, de ez változhat, ha emelkedik az olajár. Donald Trump áprilisban már kiadott egy elnöki határozatot, mely megnyitja a szövetségi kormány tulajdonába tartozó sarkköri területeket a kitermelés számára.

És még egy erőforrás is megjelenik a régióban: a halállomány. Ahogy melegednek a tengerek, a rajok egyre északibb területeken is meg tudnak élni. Vagyis a halászhajóknak is biztosítani kellene a szabad közlekedést. A jégtakarók egyre hosszabb ideig olvadnak meg minden évben, ami kitágítja azt az időintervallumot, amikor zavartalanul hajózható és bányászható a régió. A teljes cikk itt olvasható.