Érdemes a vidéki önkormányzatoknak kihasználni a 2014-2020-as időszak uniós forrásait olyan energiatermelő berendezések és rendszerek beszerzésére (napelemek, napkollektorok, aprítógépek, geotermikus kutak stb.), amelyek segítségével az energiavásárlásra fordítandó pénzek helyben maradnak, és egyúttal értelmes munkahelyek is keletkeznek.
Miközben Brüsszelben főképp a közös energiabeszerzésben és határok nélküli, összeurópai vezetékes energiahálózatokban látják az EU megfizethető és biztonságos energiaellátását, addig több tagországban régóta terjed a helyi, decentralizált energiatermelés. A nagy hálózatok összekapcsolása, határkeresztező kapacitások kiépítése rengeteg kiegészítő beruházást igényel. Jellemző, hogy 2020-ra csak az európai hálózatok 10 százalékának összekapcsolása a reális cél. A helyi energiatermelés ezzel szemben jóval kisebb lépésekben, lépcsőzetesen alakítható ki. Az ország eladósodása vagy külföldi óriáscégek térnyerése helyett a helyi kisbefektetők, illetve a strukturális alapok segítségével építhető ki. Nem mellesleg import helyett tisztább, megújuló energián és helyi munkaerőn alapul. A megtermelt energia értéke is helyben marad, növelve a vásárlóerőt.
2015. május 5-én tartottak nemzetközi konferenciát a közösségi energiarendszerekről, amelyen több vidéki önkormányzat képviselője is részt vett. Sok jó ötlet, tapasztalat hangzott el nagyvárosok és kistelepülések gyakorlatából. Jó lenne, ha a média a pálinkafesztiválokba és gulyásfőző versenyekbe belefáradt tv-nézőknek, rádióhallgatóknak gyakrabban tudósítana ezekről a kezdeményezésekről – a buktatókról és az eredményekről egyaránt. Ahogy Kohlheb Norbert, a Szent István Egyetemoktatója megjegyezte, Nyugat-Európa lakóit – igaz, súlyos áldozatok árán – a hetvenes évek olajválsága megtanította az energia hatékonyabb használatára. Hazánkban ezzel szemben az előző rendszerben az olcsó szovjet energiaimport, mostanában a rezsicsökkentés ellene ment az energiahatékony, korszerű technológiák széleskörű alkalmazásának.
A teljes cikk itt olvasható.