Hét év viszontagság után szabadulnának a várdai biogázüzemtől

A holland befektető viszont belefáradt a küzdelembe a hatóságokkal és cégekkel, s szabadulna az erőműtől. A helyiek szerint csúszán kiszúrtak a németalföldiekkel…

– Hatalmas lépés az erőmű beindulása a település életében – mondta Varga András, Várda polgármestere tavaly augusztus végén a biogáz-erőmű avatási ünnepségén, melyen Elzo Molenberg, a budapesti holland nagykövetség első titkára, nagykövet helyettes is részt vett. – Az innen érkező iparűzési adó jelenleg a költségvetésünk ötödét, teljes kapacitás esetén a harmadát jelenti majd. Emellett az erőmű hőenergiájára épülő virágkertészet több tucat munkahelyet jelent majd.

Kilenc hónappal ezelőtt tehát úgy tűnt, ha nehezen is, de végre elindul a termelés az üzemben.

– Úgy tűnt, minden rendben van – sóhajtott Varga András –, a Kavíz biztosította a működéshez szükséges szennyvíziszapot, s kiírtak egy pályázatot is, mely elsőre úgy tűnt, mintha csak a várdai projekthez találták volna ki.

A kertészet korszerűsítése, üveg- és fóliaházak létrehozása energiahatékonyság növelésével, geotermikus energia felhasználásával címet viselő lehetőségre le is csaptak a hollandok, aki még termálkutat is fúrattak – 83 fokos vizet találtak – volna, ha… Ha a kiíró nem függeszti fel a pályázatot.

– Ráadásul a szennyvíziszapból is akkora mennyiség kellett az erőmű működéséhez, hogy a Kavíz közbeszerzést írt ki, s mivel az árakról nem sikerült megegyezni, leállították a szállítást – jegyezte meg a polgármester.

Kurtjenséknél – az apa ekkor már fiára, Leóra testálta a várdai projektet – ekkor betelt a pohár, s hét év küszködés után arra jutottak: vagy eladják az üzemet, vagy a helyi viszonyokat jobban ismerő magyar partnert vonnak be – szívük szerint előbbi lenne az ideális megoldás…

– A kertészetet úgy 1,5–2 milliárdból tervezték felépíteni – sorolta a számokat a várdai faluvezető. – Hektáronként 12-15 embernek adott volna munkát, ami a hat hektáron alsó hangon is hetven munkahelyet jelentette volna.

S nemcsak a várdaiaknak, hanem környékbeli településeken élőknek, méghozzá a legnehezebben állást találó, alacsony képzettségű munkaerőnek. Várdán, Jutában, Somogyjádon, Magyaregresen, Hetesen sokan elvégezték az egy éves, alapfokú kertésztanfolyamot, bízva, hogy ezzel majd előnyt élveznek a felvételnél.

– Varrónő az eredeti végzettségem – mondta a várdai Fekete Anna, a tizenkét kertészvizsgával rendelkező helyi egyike. – Ilyen munkát csak Kaposváron találnék, de amikor megtudják, három gyerekem van, s Várdáról járnék be, köszönik, de nem kérnek belőlem. Ezért is lett volna ideális a virágkertészet, hiszen helyben kaptam volna munkát. Ráadásul a fizetés is meghaladta volna a minimálbért: az eredeti tervek alapján nagyjából nettó százezer forintot kereshettek volna az asszonyok, akiknek így maradt a közmunka-program.

A teljes cikk itt olvasható.