Hidrogénnel hajtott Suzuki robogó

A bürokrácia gyakran makacsabb kerékkötője a fejlődésnek, mint a technológia. De úgy tűnik, a Suzuki hidrogénhajtású robogóját a hivatalnokok sem tudták a feledésbe száműzni.

A közlekedés egészen máshogy néz ki a mérnökök és a jogalkotók nézőpontjából. A technikai lehetőségek például régóta adottak ahhoz, hogy pusztán elektromos jelek segítségével kormányozzuk, fékezzük autónkat, sőt igazából sofőrre is egyre kevésbé van szükség. A törvény azonban sokkal konzervatívabb, óvatosabb, hiszen minél kevesebb kockázattal találkozunk az utakon, annál jobb. Ezért is olyan hatalmas jelentőségű esemény, amikor egy-egy technológiát elismer az adminisztráció – pláne, ha olyasvalamiről van szó, amely az általános vélekedés szerint a legjobb eséllyel indulhat a kőolaj-alapú energiahordozók kiváltására, illetve pótlására. Márpedig most pont ez történt, hiszen az Unió hatóságai általános, páneurópai típusbizonyítványt állítottak ki a Suzuki üzemanyagcellás motorkerékpárja, a Burgman Fuelcell robogó számára. Magyarul mostantól az EU bármely tagországában bárki minden további nélkül forgalomba helyezheti a Suzuki 2009-ben bemutatott, majd az elmúlt egy évben intenzív közúti teszteken átesett ökorobogóját – attól az apróságtól eltekintve persze, hogy egyelőre nincs még hír a sorozatgyártásáról.

 
Bár az üzemanyagcellás járművek üzemanyaga hidrogén, hajtásukról villanymotor gondoskodik. A berendezés, amelytől nevüket kölcsönözték, elektrokémiai úton állít elő elektromos áramot: a fedélzeti tartályban tárolt hidrogént reakcióra késztetik a légköri oxigénnel, a folyamat mellékterméke tiszta víz. A hidrogén gyakorlatilag kimeríthetetlen mennyiségben áll rendelkezésre a földön, csakhogy a gáz szállítása, tárolása és főleg tankolása jelenleg megoldatlan probléma. A szakértők szerint legalább öt évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy legalább a kontinens néhány központi régiójában, metropoliszaiban értékelhető sűrűségű töltőállomás-hálózat jöjjön létre.


A Burgman egyébként optimális választás a technológia kezdeti felhasználására. A hiányos töltőhálózat miatt 350 kilométeres hatótávolsága ellenére is leginkább helyi közlekedésre alkalmas, teljesen emissziómentes üzeme pedig különösen a városi forgalomban jelent előnyt. Ugyanakkor óriásrobogóként több helyet kínál a rendszerkomponensek (az üzemanyagcella, valamint a motorkerékpáron eddig alkalmazott legnagyobb, 700 bar üzemi nyomású hidrogéntartály) elhelyezésére, arról nem is beszélve, hogy a jármű alapkonstrukciója rendkívül kiforrott, elterjedt darab, ami a megbízhatóság és a költségek szempontjából egyaránt szerencsés. Már csak ezért is életképesebb, mint 2007-es előtanulmánya, a Crosscage, amely kereszt alakban nyitott vázával és közszemlére tett műszaki tartalmával mintha egy fantasztikus filmből lépett volna elő – onnan, ahová ma még technológiáját is soroljuk.

Ajánlott tartalom

Stílus és funkció – Antikolt térkövek a kerttervezésben

A kertek tervezése során a növények telepítésén van a legfőbb hangsúly, de a térkövek jól átgondolt alkalmazása is számtalan lehetőséget nyújthat. Olyan lehetőségeket rejtenek, amelyekkel megújíthatjuk kerti élettereink megjelenését, és egységes stílusban, új funkciókkal bővíthetjük a környezetet.

Nincs hozzászólás

  1. Iskolában tanultuk az elektrolízist az egyik csőben az oxigén a másikban a hidrogén lesz.
    Ha egy ilyen szerkezetet beleépítenének az üzemanyag tartály helyére vagy helyette csak tiszta viszet kell tankolni.
    Bár van más megoldás is,ha nincs tiszta vizünk.
    Van átfolyásos víztisztító rendszer amit háztartásba szántak,ami nem aksiról vagy árammal megy(kb 65000ft),ezt a szűrőt átalakítva beépíteni a tankba akár pocsolyából is tankolhatunk így nem kell hidrogén töltőállomások kiépítésére várni.
    Ötletet adtam a többi a mérnökökön és a zseniken múlik a megvalósítás.Anyagilag nem érek rá,mert már rég ilyennel járművel járnék.

  2. Igen, de az iskolában azt is tanultuk hogy a vízbontáshoz elektromos áram kell. De nekünk az nincs, mivel pont azt szeretnénk előállítani:) A probléma sokkal bonyolultabb. Nem azzal van a gond hogy piszkos a víz. Az a legkevesebb. A vizet nem tudják jó hatásfokkal felbontani. Rengeteg energia kell még ehhez a folyamathoz. Ez itt a legfőbb probléma. Ezért találom fantasztikusnak a mesterséges fotoszintézis kutatásokat. A megoldás mindig a természetben van…

  3. Na azt szeretném látni ! Akkor mi lesz a MOL-al. Nem beszélve az adókról, és más egyéb népsanyargató kormányzati adónemmel.

  4. Látom néhányan pedzegetik az elektromos energia hiányát.

    Mi történne ha annyi lenne belőle mint sivatagban a homokszem?
    Jópár dolog bedőlne –mindenki képzeletére bízom.

  5. Az elektrolízissel előállított hidrogénhez, tényleg sok elektromos áramra van szükség. Ezért nem lehet vizet tankolni. Több energiát kéne belepumpálni a folyamatba mint amit ki tudunk venni belőle. Lehet, hogy a végső megoldás a mesterséges fotoszintézissel előállított hidrogén lesz, de az elektrolízisnek is lehet létjogosultsága ha a szükséges elektromos áramot egyéb alternatív energiaforrásokból állítják elő. Például mi lenne ha a szahara valamelyik tengerpari területét beborítanánk napelemekkel: Ingyen napenergia, ingyen tengervíz, elektrolízis, hidrogén. Még a növényzet sem károsodna, mert nincs.