A leggyakrabban a háztetőkre telepített napelemes rendszerekkel találkozunk, amelynek a hatékonyságát a tájolás és a dőlésszög határoz meg.
A termelékenység azonban fokozható, ha a egy közismert növényt, a naprafogót leutánzó mozgást is végez a rendszer. Hazánkban általánosságban kijelenthető, hogy az optimális éves energiahozam déli tájolásnál és 35-45°-os dőlésszög esetén érhető el. Amennyiben ettől eltérnek a telepített rendszerek, akkor az előállítható energia mennyisége is csökken. Példának okáért egy keleti és egy déli tájolású, azonos dőlésszögű és ugyanannyi panelből álló rendszer esetén az eltérés elérheti akár a 30%-ot is. A tetőszerkezet kitettségét egy adottságként kell kezelnünk, így a fogyasztás kiváltásához bizonyos esetekben (keleties, nyugatias tájolás) felül kell tervezni a rendszert, hogy a kiváltási arány 100%-os legyen. A dőlésszögön speciális tartószerkezettel lehet javítani, ami a kellő mértékben kiemeli a napelemeket, hogy a legjobb teljesítményt érjük el, ugyanakkor ezzel a szélviharok is könnyebben kárt tudnak tenni a rendszerben.
MOZGATHATÓ TARTÓSZERKEZETEK
Speciális tartószerkezettel ugyanakkor el tudjuk érni azt, hogy a tetőre fektetett napelemek mozgatómotorokkal némiképp követni tudják a nap mozgását, ezzel biztosítva az optimális besugárzást. A napkövető rendszerek ideális helyszíne leginkább a földi telepítés, ugyanis a mozgatómotor révén biztosítható, hogy napelemeket napkeltétől napnyugtáig a lehető legnagyobb felületen, és derékszögben érje a napsugárzás. Egy beépített, mozgást irányító berendezés folyamatosan követi a nap mozgását és motorokkal ideális helyzetbe forgatja a szerkezetet. Ezzel pedig jelentősen növelhető a napelem-rendszerből kitermelhető árammennyiség.
A napkövető rendszereknek alapvetően két fajtája tengelyszám és alkalmazott szenzor alapján:
Egy tengelyen futó rendszer: az alkalmazott technológia energiatermelés többlete 20-25%, telepítése hatékonyabb mivel beépített megawattonként kevesebb talapzatra szükségeltetik.
Kéttengelyes rendszer: a hagyományos napelem-rendszerekhez képest gazdaságosabb, nagyjából 25-30%-os többlettermelés érhető el vele.
illetve:
Valós idejű szenzoros: bármilyen terepen alkalmazható technológia, ami forgatómechanikájának köszönhetően mindig az optimális irány felé fordítja a napelemeket, ezzel maximalizálva az energiatermelést.
Fényszenzoros: mindig a legfényesebb pontot keresik meg az égbolton, amihez mérve merőlegesen állítja be a napkövető egység a napelemeket.
A napkövető rendszerek egyik nagy hátránya, hogy a különleges tartószerkezet miatt azok bekerülési költsége jóval meghaladja a hagyományos fix rögzítésű rendszerekét. Emellett azzal is számolni kell, hogy a rendszerek súlya és helyigénye is több. Mindezért mérlegelni szükséges, hogy a többlet termelés kárpótolja-e a bekerülési költségeket.