A halálos áldozatok száma egyre nő Japánban és napokon belül újabb, hetesnél erősebb földrengés jöhet. Gyerekek számára nem biztonságos az ivóvíz Tokióban.

A meleg levegő könnyebb hidegnél, így mindig arra törekszik, hogy felfelé szálljon. Emiatt a tetőn, a födémen keresztül távozik a legtöbb energia.

Mivel életünk egy jelentős részét az irodában egy íróasztal mögött (vagy egy boxba zárva) töltjük, nem mindegy, milyen cuccokkal vesszük körbe magunkat.

A 2011. március 11-én történt, és azóta is tartó katasztrófa sajnos megköveteli, hogy ne csak lokálisan, Japánban, hanem globális szinten is felmérjük a károkat. A gazdaságban már az eset első napján is érezhető volt egy kis megingás, a nukleáris válság pedig továbbra is tisztázatlannak tűnik.

Az ipari forradalomtól kezdve a mesterséges hulladék maradványai hatalmas fenyegetést jelentettek a fenntartható fejlődés szempontjából, ami sok kormányt és tudóst késztetett aggodalomra világszerte.

Az atomenergia olyan, mint a repülőgép: ha baj van, akkor többnyire nagy baj van, miközben a többi közlekedési eszköz csakúgy, mint az energiaforrások többsége "csak" apránként, de minden nap szedi áldozatait.

Bár már egyre több helyen találkozhatunk szelektív hulladékgyűjtőkkel, a környezet védelmét kezdjük azzal, hogy megpróbáljuk csökkenteni a háztartásunkból származó hulladék mennyiségét.

Természetesen nem itthon, nekünk marad a több órás várakozás Záhonynál.

Nem, nem ütöttem félre, 1680 mérföld, azaz kb. 2600 km kerékpárút terveit fogadta el a minap Los Angeles városvezetése.

A világ térképét mintázó, luxusnyaralók helyszínének szánt mesterséges szigetekre a lassú, de biztos halál vár.