Hová rejtsük a szén-dioxidot?

Az Energiaklub legújabb tanulmánya szerint nem megalapozott a szén-dioxid földalatti tárolásának szánt szerep a klímaváltozás elleni küzdelemben. A geológiai tárolás lehetősége annak ellenére kap egyre nagyobb figyelmet a nemzetközi tárgyalásokban, hogy a módszer körül sok a bizonytalanság.

A CCS (Carbon Capture and Storage) nevű technológia lényege, hogy a fosszilis energiahordozók égetése során keletkező szén-dioxidot egy bonyolult és költséges eljárás keretében leválasztják és csővezetékeken a kőzetrétegbe juttatva elhelyezik. Az Energiaklub frissen kiadott tanulmánya annak lehetőségét járja körül, hogy az unió szintjén, de elsősorban hazánkban milyen reális lehetőségek rejlenek a technológia alkalmazásában. Világviszonylatban csupán alig tucatnyi működő CCS projekt ismeretes, Európában pedig jelentős késésben vannak a kísérleti projektek. Ennek ellenére az unió mégis napirendjére tűzte a földalatti szén-dioxid-tárolás lehetőségeinek kiaknázását, mint a távlati klímacélok „elengedhetetlen” kellékét. Az első kérdés, amely ezzel kapcsolatban felmerül, hogy tisztán éghajlatvédelmi célok állnak-e a tervezett közel 3,5 milliárd eurós támogatás mögött, vagy adott esetben a Kínával, az USA-val és Ausztráliával szembeni gazdasági versenyelőny ígérete húzódik meg a háttérben, lévén, hogy a terület gyakorlatilag még szűz terepnek számít. A kérdés tüzetes vizsgálatát indokolja az a tény is, hogy a fosszilis alapú energiatermelésre tervezett CCS nem olyan „klasszikus” klímavédelmi eszköz, mint pl. a megújuló erőforrásokra alapozott energiatermelés vagy az energiahatékonyság, amelyek hozadéka egyértelműen pozitív.

 

A kérdés külön pikantériája, hogy a geológiai tározókban „elvermelt” CO2-t az emberiség történeti korszakainak nagyságrendjével vetekedő ideig, 10-100 ezer évig kellene a föld alatt tartani. A technológiának megvannak a maga vitathatatlan előnyei is, amelyeket az Energiaklub tanulmánya a fentebb kiragadott aggályok mellett szintúgy tárgyal.
A CO2 földalatti tárolásában rejlő valódi potenciál megállapításához a tanulmány három, a technológia alkalmazásának intenzitására alapozott forgatókönyvet is elemez. Ezek alapján elenyészőnek látszik annak az esélye, hogy 2015 előtt érdemi beruházások induljanak meg. Az előrejelzések egyébként 24-90 euró közé teszik a CCS tonnánkénti költségét, amely akár meg is duplázhatja az előállított energia árát – ráadásul ennél egyelőre olcsóbban lehet kvótát venni az EU ETS piacon. A technológia csupán jelentős állami támogatás mellett lehet működőképes, így viszont jelentős erőforrásokat vonhat el a bizonyítottan eredményes klasszikus eszközöktől, így az energiahatékonyságra fordított forrásoktól. A tanulmány a különféle szempontok tüzetes vizsgálatát követően arra a végkövetkeztetésre jut, hogy hazánkban a CCS létjogosultsága nem megalapozott – mint ahogyan nemzetközi szinten is megkérdőjelezhető. „A földalatti szén-dioxid-tárolás lehetséges szerepe az éghajlatváltozás hazai mérséklésében” című tanulmány letölthető honlapunkról: www.energiaklub.hu

Ajánlott tartalom

Fecskehotelt adtak át Tiszafüreden

A csökkenő állományú molnárfecskék és füsti fecskék megtelepedését segítő fecskehotelt adtak át hétfőn a tiszafüredi Tisza-tavi Kerékpáros Centrumnál a madarak és fák napja alkalmából.