Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A népességnövekedés több nagy kihívás elé állítja a Földet és az embereket, ezek egyike a megnövekedett vízigény. Ivás, főzés, mosás, különféle gyártási folyamatok, energiatermelés, mezőgazdaság, mindehhez rengeteg vízre van szükség, amelyet valahonnan be kell szerezni.
A vízfogyasztás, kombinálva a klímaváltozás káros hatásaival, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a Föld legnagyobb tavai és folyamai évről évre zsugorodnak. Az Aral-tó sorsa valószínűleg sokaknak ismerős. A Kazahsztán és Üzbegisztán határán (egykor) elterülő óriási vízfelületből mára néhány lazán kapcsolódó tavacska maradt, egy poros medence alján. Az 1960-as évek óta stabilan és egyre gyorsabban szárad, amióta a szovjetek elterelték a tavat tápláló folyamokat az öntözéshez, tönkretéve ezzel nem csak a virágzó halászati ipart, hanem egy komplett ökoszisztémát. Az utóbbi néhány évben megkísérelték a víz pótlását, de több mint valószínű, hogy nem nyeri vissza régi méretét.
Hasonló a helyzet a Csád-tóval, amely az ENSZ szerint 1963 és 1998 között térfogatának 95%-át elvesztette. A történelem során többször, legutóbb 1908-ban és 1984-ben is közel állt a teljes kiszáradáshoz. Fénykorában sem volt mélyebb átlagosan 10 méternél, most jó, ha eléri a másfél métert. Kiszáradásában fő szerepet játszik, hogy felborult az esőzések ritmusa. A tó fogyatkozása nem pusztán ökológiai és gazdasági probléma: mivel több ország határvidékén fekszik, gyakoriak az összecsapások a maradék vízért.
Nem menekült meg a kiszáradás elől a kínai Pojang-tó. Eltűnését egyrészt az esőzések elmaradása, másrészt a Három Szoros duzzasztógát okozta. Az eredetileg 3200 négyzetkilométer kiterjedésű tó emlékét ma már csak egy kis mocsaras terület őrzi. A kiszáradás veszélye azonban nem csak a tavakat fenyegeti. A Colorado-folyó nem is olyan régen még négy államon folyt végig, egészen a Sziklás-hegység Nemzeti Parktól a Kaliforniai-öbölig. Vizét azonban elvezették növénytermesztéshez, a városok ivóvízellátására és a medencék feltöltéséhez, a folyamatot pedig tovább rontotta egy többéves aszályos periódus. A Mexikóig eljutó kevés víz ráadásul mezőgazdasági vegyszerekkel szennyezett.
A fogyatkozó tavak esetében legalább ugyanakkora probléma a maradék víz felmelegedése, mint maga a tó kiszáradása. Ez történik az észak-amerikai Felső-tóval, amely a világ legnagyobb területű édesvizű tava. A Wisconsin, Michigan, Minnesota és a kanadai Ontario határán elterülő tó évről évre zsugorodik, átlaghőmérséklete pedig 4,5 fokkal nőtt 1979 óta. Télen kevesebb jég keletkezik a tavon, így vize gyorsabban elpárolog. Míg a turizmusnak átmenetileg kedvez, hiszen körülbelül 12 nappal korábban kezdődik a nyár, az élővilág szempontjából a hőmérséklet változása életbevágó tényező.
Amikor több vizet használunk fel, mint amennyit a természet pótolni tud, feléljük a készletet. Ez az egyszerű képlet a fenti tavak, folyók és a környék lakói számára brutális valóság.