Az ökofalusi életmódról a legtöbb embernek a térerő hiánya vagy a pottyantós vécé jut eszébe. A Baranya megyei Gyűrűfű azonban meglepően élhető, akár egy Budapestről frissen szabadult ember számára is.
Gyűrűfű Pécstől körülbelül 30 kilométerre fekszik, de az odavezető út utolsó négy kilométerén hasznát vettük volna egy terepjárónak vagy egy UAZ-nak. Fridrich Ágnes, a falu gondnoka ugyan azzal fogadott minket, hogy ez már szinte autópálya az egy évvel ezelőtti útviszonyokhoz képest, mi mégis attól rettegtünk, hogy városi kátyúkhoz szokott autónk nem fogja túlélni az itteni bukkanókat.
Durranógázzal tartják távol a sakálokat
A medencét, amelyben a falu házai elszórtan épültek, dús erdőkoszorú övezi, a környező dombokon kecskék és birkák legelnek. A levegő hasítóan friss és tiszta, a csend pedig a városi fülnek szinte süketítő. Nyolc család él itt, házaik tisztes távolból figyelik egymást a medence két oldaláról. Itt nincs zsúfoltság vagy helyhiány, és senki sem sérti meg a csendrendeletet.
A falu békés nyugalmát egyedül a durranógáz robaja verte fel, amelyet a rohamosan szaporodó aranysakálok távol tartására rendszeresítettek. A ragadozók állítólag fényes nappal, falkákban támadnak a békésen legelésző nyájakra, hatalmas kárt okozva a gazdáknak.
Mivel az aranysakált – amely egyesek szerint megegyezik a nádi farkassal, vagyis a toportyánnal – 1961-ben védetté nyilvánították, sokáig nem volt vadászható, az utóbbi években azonban feloldották a tilalmat.
Az ökovécé jó messze van a háztól
Gyűrűfűt valósággal körbeöleli az erdő, amely a sakálok mellett olykor vadhúshoz is juttatja a lakókat. Kilián Imre, a falu egyik alapítója azt mesélte, még a lélegzetük is elállt, amikor rátaláltak a területre. A hetvenes évek végéig lakott volt a település, aztán a központosító törekvések miatt elnéptelenedett. Csupán egy kísérteties temető és ravatalozó maradt a hajdani lakók után.
A mai Gyűrűfű területén található gazdaságok, háztartások mind önellátóak. Sem vízvezeték, sem csatornahálózat nem köti őket össze. A fúrt kutakból szivattyúval kerül a víz az otthonokba, majd az elhasznált víz úgynevezett gyökérzónás szennyvíztisztítókon keresztül kerül vissza a természetbe. Komposztvécéket használnak, hogy az ivóvíz tisztaságú talajvíz ne szennyeződjön el.
El is érkeztünk az ökofalusi lét talán legkényelmetlenebb pontjához. A falécekből épült árnyékszékek meglehetősen messze állnak a háztól, télen igazi kihívást jelenthet eljutni hozzájuk a masszív hóesésben. Ettől eltekintve a gyűrűfűi házak kényelmesek és élhetőek. A meleg vizet napkollektorok, az áramot napelemek biztosítják.
A teljes cikk itt olvasható.