A városi tereket, parkokat és egyéb zöldterületeket akarva vagy akaratlanul, de minden városi ember használja.

Ilyenek lennének a parkjaink, ha látássérültek terveznék őket

A városi tereket, parkokat és egyéb zöldterületeket akarva vagy akaratlanul, de minden városi ember használja.

Azt azonban már nem jelenthetjük ki ilyen biztosan, hogy a városfejlesztési kérdések, parkhasználati fejlesztések megvitatásába is mindenkit maradéktalanul bevonnak a települések vezetői. A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) kutatói debreceni kollégáikkal arra keresték a választ, milyen nehézségekbe ütközhetnek azok, akik látássérültként mennének egy szabadtéri kikapcsolódásra Budapesten, más vidéki nagyvárosokban.

A HUN-REN KRTK és a Debreceni Egyetem Műszaki Kara a vak és gyengénlátó emberek városi parkhasználatának jellemzőiről készített tanulmányt, amely a Journal of Urban Design folyóiratban jelent meg. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) segítségével elkészült kérdőíves kutatásukból kiderült, a vak és gyengénlátó emberek sűrűn mennek városi parkokba, elsősorban a pihenés vagy a természet élvezete, illetve a szociális interakciók és a közösségi események miatt.

A felmérésből megtudhattuk, hogy a látássérült emberek elégedettebbek a közösségi közlekedéssel, mint a gyalogossal, azért az előbbi fejlesztését is szívesen fogadnák. Szerintük a közösségi közlekedés esetében kulcsfontosságú lenne annak használhatóbbá tétele: nagy segítséget jelentene például a megállók nevének bemondása, mely a kutatásban megkérdezettek szerint még nem minden városban alapvetés.

Ha úgy döntenek, nem tömegközlekedéssel indulnak szabadtéri kikapcsolódásra, a megkérdezett látássérültek gyalogosként találkoznak olyan helyzetekkel, melyek nehezítik a helyzetüket. Szerintük nagy szükség lenne a járdák felújítására, a taktilis jelzések kihelyezésére, valamint az átkelők és a csomópontok akadálymentesítésére is. A parkok és zöldterületek használhatóságával kapcsolatban pedig úgy gondolják, jobb minőségű, rendszeresen karbantartott és takarított sétányok kiépítése hasznos lépés lenne, illetve az is, ha ezek mentén taktilis jelzések segítik a tájékozódást. A megemlített fejlesztések, kiegészítések nagy része nem tekinthető speciálisnak, azokat vélhetően minden városlakó pozitívan értékelne.

Mindezek mellett – ahogy egyébként a hétköznapokban sok területen – a látássérültek szerint fontos lenne a látó emberek érzékenyítése, hogy megértsék azokat a kihívásokat, amelyek megnehezítik a vak és látássérült emberek gyalogos közlekedését és parkhasználatát a városi környezetben.

A válaszadók visszajelzései alapján jó példaként a Vakok Kertje emelhető ki, melyet egyhektáros területen a Városligetben nyitottak meg 1972-ben. Annak teljes rekonstrukciója 2018-ban a Liget Budapest Projekt keretében valósult meg, az eredeti tervezési koncepció mentén, melyet így referenciaként is tekinthetünk a látássérültek igényeit is figyelembe venni kívánó jövőbeni parkfejlesztések számára.

Sajnos a kutatás során hangsúlyosan jelentkeztek olyan problémák is, amelyek nem tartoznak a településtervezés, parktervezés és akadálymentesítés témakörébe. A látássérült emberek szerint biztonságos közlekedésükben komoly problémát okoznak a járdán parkoló járművek és az ott kerékpározó, rollerező emberek. A társadalmi tudatosság növelése ezért éppoly fontos, mint az infrastruktúra fejlesztése.

Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat

Ajánlott tartalom

Kína korlátozza az „önvezető” kifejezés használatát az autóreklámokban

Kína megtiltja az autógyártóknak, hogy az "okos vezetés" vagy "önvezető" kifejezéseket használják járműveik fejlett vezetéstámogató rendszereinek (ADAS) hirdetésekor.