Iszapömlés – Lelki támaszra is szükségük van a katasztrófa károsultjainak

Az anyagi segítség mellett lelki támaszra is nagy szükségük van ezekben az időkben az iszapkatasztrófa károsultjainak, ugyanis nemcsak az anyagi javak, hanem a lelkek is erősen sérültek – mondta Resch Mária pszichiáter, pszichoterapeuta, az orvostudományok kandidátusa, Győr-Moson-Sopron megye pszichiátriai szakfelügyelő főorvosa pénteken az MTI-nek.

A családtag elvesztését, az életfeltételek (lakás, ingóságok) megsemmisülését stressz, gyakran depresszió és mély letargia kíséri – tette hozzá, megjegyezve, hogy nem ritkán még öngyilkossági gondolatok is előbukkannak a súlyos lelki trauma hatására.
Devecserben, Kolontáron is sokan mondogatják: itt nem lehet és nem is akarnak tovább élni, az eddigi életüknek vége, valahol talán újra lehet kezdeni. Mások viszont – főleg az idősebbek – csendben sírdogálnak, s azt mondogatják, hogy ők már nem mennek sehová. Közülük többen ki is jelentik: itt akarnak meghalni – mondta el a kandidátus.
A tartós stressz nyomán beszűkül a tudat, és csak a kudarcot, a semmit érzékeli, miközben a múlt megszépül, a jövő azonban elérhetetlen távlatokba kerül a lelki kárt szenvedettek tudatában. Ugyanakkor működik az emberekben az életösztön is, a küzdelem a kétségbeesés, a kilátástalanság ellen – mondta a szakember, megjegyezve, hogy a krízisintervenció, azaz a lélek válságos állapotának kezelése, a beavatkozás, a segítségnyújtás lehet a megoldás.

Mint mondta: katasztrófa sújtotta területeken mindig pszichológusok, pszichiáterek, szociológusok és családsegítők csapata segíti a bajbajutottakat. Egyéni és csoportos elbeszélgetések, vagy éppen családi megbeszélések során az események átértékelése, a lehetőségek mérlegelése a fő témakör.
Szavai szerint a segítő szakemberrel “végig lehet járni gondolatban azokat az utakat, megoldásokat, amelyek a krízishelyzetből kivezethetnek”. A lehetőségek felvázolásával felcsillan a remény, s ki lehet alakítani lassanként a jövőt. Resch Mária szerint fontos azonban, hogy mielőbb eljusson a segítség, ugyanis a tragédiát átélt emberek egyedül nem nagyon tudják elképzelni a jövőt, meglátni a kiutat. Azért is tesznek sokan olyan kijelentéseket, hogy “itt nem lehet élni, innét el kell menni, ez halott vidék” és hasonlókat. Ilyenkor még csak a drámai események “zakatolnak a fejekben”, folyton azok törnek elő és nem engedik “előbújni a jövő képzetét” – fogalmazott a pszichiáter.

Családi tragédiák esetében fontos az együtt gondolkodás, az egymásra támaszkodás, a segítés előhívása, de – mint mondta – hasonlóan “működnek” az érzések egy adott csoportban is: ugyanaz a baj ért bennünket, egyforma a sorsunk, s együtt kell kilábalnunk belőle. A pszichiáter, a terapeuta a pozitív érzések előhozatalával összetarthatja és előrelendítheti a mély letargiából egy közösség, csoport tagjait – mondta Resch Mária.
Hasonlóan nyilatkozott a napokban az MTI-nek Hegedüs Zsuzsa szociológus, a miniszterelnök főtanácsadója, aki azt mondta, hogy lelkileg rendkívül megviseli a károsultakat a tragédia és legalább annyira rászorulnak a pszichikai segítségre, mint az anyagiakra, ezért pszichológusokra is szükségük van és lesz is még jó ideig.
Mint mondta: ahogy egy kicsit tisztább lesz a helyzet, ő maga is besegít a kárt szenvedetteknek az új élet kezdésébe emberi, lelki támasszal. Elmondta, hogy ő a Merre tovább Magyarország? fórumain ezt csinálja már, azaz beszélnek arról, hogy ki, hol, hogyan szeretne élni, miként képzeli el a jövőjét. Ebben kellene a kolontáriaknak, devecserieknek is sokat és sokáig segíteni – akár hónapokig -, hogy érezzék: a közösség mellettük áll és nem csak anyagilag.
Hegedüs Zsuzsa elmondta: ő vállalja, “ha egy kicsit normalizálódik a helyzet”, hogy többször is megy Kolontárra, Devecserbe, Somlóvásárhelyre és tart ott Hogyan tovább? elnevezésű fórumokat, beszélgetéseket.

Ajánlott tartalom

Az orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez

Az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez egy új tanulmány szerint.