Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Egy magyar vállalkozás olyan géppel állt elő, amelybe belapátolják a kommunális hulladékot, és olyan minőségű építőanyag nyerhető ki, amiből akár házat is lehet építeni.
A szerkezet és a technológia forradalmasíthatná a hulladékkezelést és -feldolgozást, még az energiatermelésben is szerepet kaphatna, ám az áttörés valamiért várat magára. A gép sorozatgyártása miatt a tervezők már évekkel ezelőtt megkeresték a kormányzatot és hulladékkezelő cégeket is, akik látszólag lelkesedtek az ötletért, mégsem történt semmi.
Szilvássy Mihály, az eljárás kidolgozója, tízéves fejlesztés eredményeként 2012-ben állt elő a fadeszkához hasonló tulajdonságú lapokkal, amelyek egy az egyben kommunális szemétből készülnek. Konstruált egy olyan speciális gépet, amely a beletáplált, lényegében a kukákból kiürített hulladékot (ételmaradék, konzervdoboz, műanyag flakon, fólia) magas hőfokon összepréseli, drazsírozza, és az apró szemcséket különleges eljárással olyan anyaggá gyúrja egybe, amelyből aztán teherbíró, a víznek, lúgnak, savnak ellenálló, egy négyzetméter nagyságú – 2,5 centi vastag, 25 kilogramm súlyú – lapok készülnek.
Ezekből az elemekből pedig egy 20 négyzetméteres, konyhából, vécéből, szobából álló, kocka formájú, nyeregtetős házat tervezett és épített, amely darus autóval bárhova letehető. „A legtöbb és legolcsóbb fel nem dolgozott nyersanyag a világon a használt műanyag. Tíz évembe és rengeteg beforgatott tőkébe – 500 millió forintba – került, de kijelenthetem: sikerült megoldani ennek a nyersanyagnak a gazdaságos felhasználását.”
A szemetet általában nem lehet egy az egyben feldolgozni, az újrafeldolgozáshoz válogatni kell. Nyugat-európai országokban már régóta vannak erre szakosodott vállalatok, de Magyarországon is akad rá példa. „Egy 100 méter hosszú futószalag mellett állva kapkodják le a különböző fajtájú szemetet, a fémet, papírt, a rongyot, ami hasznosítható. A végén, ami visszamarad, az leginkább műanyag, mert ugyan a műanyag is újrahasznosítható, de csak homogén, egyöntetű formában. A műanyagok különböző formáit nem lehet összekeverni, legalábbis így már nem lehet belőlük »finom« anyagokat előállítani.
Ez igaz még egy PET-palack esetében is, más-más műanyagból van a palack, a kupak és a címke is. Ahhoz, hogy a műanyag hulladékból újra PET-palack lehessen, meg kell tisztítani az egyéb műanyagoktól, különben csak olyan kevésbé kimunkált dolgokat lehet belőle gyártani, mint például virágládák, amik jó eséllyel foltosak lesznek, és nem egyformák. A polietilén és a polisztirol nem barátok” – magyarázza Szilvássy.
„A mi találmányunk lényege, hogy itt adagokban gyártjuk a műanyag paneleket. A gép addig keveri az anyagot, amíg egynemű nem lesz, ami hihetetlenül erős” – mondja. Ebben az esetben sem teljesen mindegy, hogy mi kerül a gépbe, mert szükség van a műanyag hulladék 60 százalék körüli arányára, ami az általános háztartási hulladéknál általában megvan, azon felül pedig mehet bármi. „Olyan anyagokat össze tudunk dolgozni, ami a mai vonatkozásban a szemétlerakóba való. Egy kukát, ha kiborítunk, nagyon jól látszik, miből áll az általános hulladék. Mi ezeket az anyagokat dolgozzuk föl, nem érdekes, ha van benne egy kis krumplipüré, mert abból szárazanyag lesz és beledrazsírozódik az anyagba, amíg egyneművé nem áll össze.”
Kopogtattak a kormányzat kapuján is, de mindhiába
A prototípus már két éve megvan, és azóta a hulladékból legyártható termékek kínálata, illetve az érdeklődök száma is bővült, ám a gépek még mindig nem álltak munkába. „Több hulladékkezelő vállalat vezetőit is megkerestük a találmánnyal annak idején, mindenhol tetszett is nekik, de a megbeszélések után érdemi lépés nem történt” – mondja az ötletgazda. Kockázatitőke-befektetők is jártak már az Ercsiben lévő műhelyben, de hosszas kézrázogatás után nem jelentkeztek újból.
Az ötletgazda szerint az áll a háttérben, hogy nem igen tudták elképzelni, milyen területeken lenne felhasználható a hulladékból készült anyag, amire ugyan Szilvássyéknak vannak ötletei, de piaci ismereteik nem annyira. És nem is akarnak az előállított termékek kereskedelmével foglalkozni, ők maguk a gépet gyártanák, azt is kiadnák egy gépgyártó cégnek. „Én 68 éves vagyok, már nem akarok gyárat csinálni” – vallja be Szilvássy. Egy társadalmi vállalkozás a cél, melynek küldetése elsősorban a növekvő szeméthegyek eltüntetése, feldolgozása, ami mindenkinek az érdeke, de persze a bevétel sem másodlagos, hiszen a tervezőnek további ötleti várnak megvalósításra.
A különböző kormányzati ciklusok alatt kopogtattak az állam ajtaján is, mert az újrahasznosító géppel gyártott műanyag lapok egyik lehetséges felhasználási területe a gátépítés, pontosabban, gátmegerősítés lehetne. „Magától Pelikán Józseftől tudjuk, hogy a gátak legnagyobb ellensége az ürge, ami az egyik oldaltól a másikig átfúrja azt, a járatait elönti a víz, és ha jön az árvíz, akkor viszi a gátat is.
Na most, ha beteszünk az általunk készített újrahasznosított műanyagelemekből – aminek a lebomlási ideje 400 év – egy résfalat a gátba, akkor az megszünteti ezt a problémát” – mutat rá a műanyag lapok egy másik felhasználási lehetőségére Szilvássy. Elmondása szerint a vízügyi szakemberek nem voltak érdekeltek a megoldásban, ahogy a kormány sem lelkendezett az ötletért. Pedig a tervezők szerint akár a zsilipek vasszerkezete is helyettesíthető lenne a műanyag lapokkal, hiszen nemcsak hogy olcsóbbak, de ráadásul kevésbé jelentenek hívogató célpontot az illegális fémgyűjtőknek.
Megkérdeztük a minisztériumot is, hogy mi a véleményük a hulladék-újrahasznosító gépről, de azt a választ kaptuk, hogy a találmánnyal kapcsolatban hivatalos formában nem keresték meg a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért Felelős Államtitkárságának illetékes főosztályát, ugyanakkor nyitottak az új környezettechnológiai, hulladékkezelési megoldásokra. Szilvássy találmányáról is hallottak, de a termékről szakmai véleményt csak a teljes körű technológia ismeretében tudnának mondani. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnél azt mondták, hogy „a találmányról annyi tudomásunk van, amennyi a sajtóban megjelent, az azonban kevés ahhoz, hogy megalapozott, pontos, szakszerű véleményt tudjunk formálni róla”.
Az újrahasznosított anyagból előállított prototípus termékek száma közben egyre bővül. „Gyakran látni az autópálya mellett húzódó kerítéseket, amelyek oszlopait akácfatörzsek alkotják. Az is jól látható, hogy a legtöbb mellé egy vasdorong is le van verve, amihez hozzá van csavarozva az oszlop, elrohadt ugyanis az alja. Mi tudunk gyártani olyan 3 méteres oszlopot, ami ugyanerre a célra beásható a földbe, csak éppen soha nem rohad el. Ugyanúgy szögelhető, mint az akácfa, csak sokkal tartósabb.” Szerepelnek a kínálatban vandálbiztos padok is, amik szintén a kommunális hulladékból préselt lapokból állnak. „A padnak az volt a tesztje, hogy 10 kilós kalapácsokkal pár jól megtermett gyerek elkezdte püfölni az ülő alkalmatosságot, s bebizonyosodott, hogy egyszerűen nem lehet széttörni” – érvel az anyag szilárdsága mellett Szilvássy.
A teljes cikk itt olvasható.