Taro Aso „rendkívül ambiciózusnak” nevezte a kiotói egyezmény tárgyalásain az üvegházhatást okozó gázok csökkentését előirányzó tervét, bár több ország és szervezet szerint a minimum 25%-kos célérték lenne a kívánatos.
A dokumentum 2012-ig a környezetszennyező gázok 5,2 százalékos csökkentését írja elő az 1990-es szinthez képest.
Taro Aso hangsúlyozta, hogy a közzétett középtávú cél előirányzásakor kizárólag a hazai energiamegtakarítási erőfeszítéseket vették számításba, szemben az amerikai és európai értékekkel, ahol a külföldön megszerzett kibocsátási jogok is kalkulálva vannak.
A 14-15%-kos redukálást a 2005-ös szinthez képest adták meg, ehhez viszonyítva az európai csökkenés 13%-kos, az amerikai pedig 14%-kos. Többen kifogásolják, hogy nem a megadott 1990-es szinthez mérik a kibocsátás visszafogásának eredményeit. Azok a számok csupán 7-8%-kos hatást mutatnának, így valószínűleg a bejelentés nem felelhet meg a nemzetközi elvárásoknak. Tehát tovább lobbiznak a 25%-kos célértékért.
Taro Aso szerint felelőtlenség lenne azt állítaniuk, hogy a minél nagyobb kibocsátáscsökkentés jobb, anélkül, hogy elmagyaráznák és felmérnék, milyen áldozatokat kell hozni a lakosságnak és az iparnak. Továbbá hangsúlyozta, hogy a félidős cél csupán az első lépés a nemzetközi tárgyalásokon, illetve szorgalmazta más országok hasonlóan ambiciózus célkitűzéseit a témában.
Az alábbi Reuters táblázat egyértelműen bemutatja a kívánatos célérték és a szén-dioxid-kibocsátás alakulását Japánban.