Majdnem elárasztottak a hullámok egy turistahajót Grönland partjainál, az Ilulissat jégfjordnál, amikor a közelükben lévő jéghegyről kisebb jégtömeg szakadt a vízbe.
A kialakult szökőár igen közel ért a hajóhoz, de a kapitány még időben távolodni kezdett a hullámokról, írja az index.hu. A jéghegyről induló lavinát egy videó is megörökítette, amit Jens Møller vett filmre. „Gyönyörű nap volt, de a természet nincs tekintettel semmire. Az a nap majdnem életünk utolsó napja lett” – írja a Youtube videó alatt Møller. A videón látható, ahogy a nagy mennyiségű jég minden látható előjel nélkül leszakad a hegyről, majd koszos hullámokat kavar fel. A csónakon az egyik utas megjegyezte: „Ez a legvadabb dolog, amit életemben láttam” – idézi a Nation. Az Ilulissat jégfjord 2004 óta a Világörökség része, egyúttal igen népszerű idegenforgalmi célpont. Méretei és könnyű megközelíthetősége miatt ideális helyszín a globális felmelegedés tudományos vizsgálatához. Neve a helyi nyelvjárásban egyszerűen jéghegyeket jelent. Ilulissat jégfjordját a világ legaktívabb gleccsere, a Jakobshavn-gleccser táplálja, amelyről 35 köbkilométernyi jég szakad le évente, és 19 métert halad naponta. A jégfjord 56 kilométer hosszú, és átlagosan 7 kilométer széles.
A gleccserről általában nyáron szakad le több jéghegy, amelyek akár száz méter magasak is lehetnek. A nyílt óceánra nem jut el mindegyikük, mivel a fjord tenger felőli végénél egy részük fennakad egy 250-300 méter mélyen fekvő morénalerakódáson. A nyílt vízre kikerülő jéghegyeket a tengeráramlatok először északnak, majd dél felé sodorják, ki az Atlanti-óceánra. Itt a nagyobb jéghegyek egészen a 40-45. szélességi fokig, vagyis New York vonaláig is eljutnak, mielőtt elolvadnának.
Egy korábbi NASA-tanulmány szerint a fjordban áramló jég 1997 és 2003 között megduplázta a sebességét, viszont néhány hónapja kiderült, hogy a grönlandi gleccserek a vártnál alacsonyabb mértékben gyorsulnak. Ez azt is jelenti, hogy a jégfolyamok az eddig véltnél jóval kevésbé járulnak hozzá a tengerszint emelkedéséhez. A vizsgálathoz az amerikai kutatók több mint kétszáz gleccser adatait gyűjtötték össze a 2000 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan. Az elemzéshez használt felvételeket kanadai, német és japán műholdak készítették.