Még az idén elkészül az a szabályozás, amely szerint 2014 nyarától minden energiatermelőnek és -elosztónak az általa eladott energiamennyiség másfél százalékát meg kell takarítania, többek között energiahatékonysági projektek finanszírozására – mondta a Világgazdaságnak Horváth Attila Imre, az NFM-nél zöldgazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára.
– A napokban egy újonnan létrehozott államtitkárság élére nevezték ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban. Mi lesz a feladata?
– A neve alapján a fejlesztéspolitikával, a klímapolitikával és a kiemelt közszolgáltatásokkal foglalkozik az államtitkárság, de hozzá tartozik a zöldgazdaság is. Helyettes államtitkárként is a zöldgazdaságért, a klímapolitikáért, továbbá az energiahatékonyságért, majd a kiemelt közszolgáltatásokért (a víziközművek, a szennyvíz és a hulladékok árszabályozásáért) feleltem. E körben a helyettes államtitkárság komoly munkát végzett a rezsicsökkentés érdekében, végigvittük a szükséges jogszabály-módosításokat. Az új államtitkárság feladata lesz a fejlesztéspolitika nem európai uniós, tehát hazai forrásainak elosztása is.
– Milyen feladatokat kapott?
– A sok teendő közül talán a legfontosabb a tájékoztatás: valós képet kell adnunk a lakosság és az érintett gazdasági szereplők számára a hazai zöldgazdaság helyzetéről. Az unión belül gyakorlatilag élharcosok vagyunk az EU által meghatározott, úgynevezett 3×20-as célok tekintetében. Idei megújulóenergia-felhasználásunk aránya meghaladja a 9 százalékot, úgyhogy innen üzenem azoknak, akik kétségbe vonják a 2020-ra vállalt 14,56 százalékos vállalásunk teljesíthetőségét, hogy tévednek. Jó eredményeink vannak az energiahatékonyság javításában, széndioxid megtakarításunk az 1997-98-as bázisra vetítve bő 43 százalék, ami páratlan az EU-ban.
– Utóbbit az energiatermelésünk és az iparunk visszaesése is okozhatja.
– Részben igen, de ez olyan uniós vállalás, amelyet, ha nem teljesítünk, senki nem kérdezi meg, hogy miért nem. Mi viszont hoztuk a számokat. Már kezdjük megszokni, hogy az EU-ban minket mindenről vádlón kérdeznek meg, ám most, amikor teljesítettük a kötelezettségeinket, joggal lehetnek kéréseink azokkal az uniós országokkal szemben, amelyek ezzel adósak maradtak. Mellesleg, a tavalyi dohai konferencián el is értük, hogy ne töröljék a közel 200 milliós kvótavagyonunkat, hanem továbbvihessük. E kvótavagyonból később ellensúlyozhatjuk majd megnövekvő kibocsátásunkat, amikor a gazdaság tartósan fellendül.
A teljes cikk itt olvasható.