Zöld autó

Bár Afrikában alapvető élelmiszernek számít, Ázsiában a manióka kevésbé fontos, bár valaha Kínában "föld alatti éléskamrának" nevezték, mivel gyenge termést hozó években kulcsfontosságú kiegészítő táplálékká vált.

A magas keményítőtartalmú manióka hosszú ideig fontos összetevője volt a legkülönbözőbb termékeknek, a tápiókapudingtól és a jégkrémtől a papíron át az állati takarmányig. Tavaly azonban a Thaiföldről, a világ legnagyobb exportőrétől származó manióka 98 százaléka egyetlen helyre, Kínába került, ahol bioüzemanyagot készítettek belőle.

Kína messze van, és egy ottani piacra kifejlesztett autó még akkor is érdektelennek tűnhet, ha az történetesen egy BMW. De ha ez a BMW egy ’zöld’ modell, akkor érdemes elgondolkodni: mi az, ami miatt már a kínaiak is szükségét érzik a környezetkímélő autózásnak?

Környezettudatosság ide, zöld szemlélet oda, a fejlettebb országok toronymagasan vezetik a legnagyobb szennyezők listáját. Az egy autóra jutó széndioxid-kibocsátás Németországban, Svédországban és Svájcban még mindig 150 g/km fölött van.

Talán nem tűnik izgalmas hírnek, mégis nagyon fontos, hogy kezdenek megjelenni a piacon az elektromos hajtású kisteherautók.

Sokan állítják manapság, hogy a bioüzemanyagok használata azért is sokkal jobban megéri a hagyományos üzemanyagénál, mert adómentesek.

Három és fél év után úgy tűnik, fel kell adnia Horváth Sándor Lászlónak, hogy Magyarországon indítsa el elektromos kisautójának a gyártását.

Fittyet hánynak az országúti cirkálókra a dugókban, fütyülnek a dugódíjra és a parkolóórákra – a kőolajból meggazdagodott Norvégia fővárosa egyben a villanyautók nemzetközi fővárosa is.

Bár hazánkban csak a közelmúltban lett jelentős viták tárgya a bioüzemanyag gyártása, az ENSZ már évekkel korábban figyelmeztette tagállamait, hogy alaposan gondolják át a bioüzemanyagokra való átállást, nehogy több káruk származzék belőle, mint hasznuk.

Az Egyesült Államok több területén, különböző tanulmányokban vizsgálták, a kukoricából készült etanol-előállítás energiamérlegét.