Két közgazdász felmászott a tetőre, a rezsiharc hazavágta őket

Hogyan kell felépíteni egy céget a nulláról rakétagyorsasággal? És hogyan akaszt meg egy ilyen vállalkozást egy politikai fegyver? Így nem termelünk áramot ingyen: a rezsiharc egyik vesztese az amúgy sem fejlett magyar napelemes piac lett. Az Állam–Megújuló erőforrások-meccs 2–0-ra áll, egy cégen keresztül be is mutatjuk, miért.

Nagy Norbertnek fiatal kora óta határozott elképzelése volt, hogy ha egyszer saját vállalkozása lesz, akkor annak a Manitu nevet adja. Első, webes fejlesztésekkel foglalkozó cégét így is hívták. Később egy olyan társaság értékesítője lett, amely napelemgyárak számára készített berendezéseket, vagyis gyártástechnológiával kereskedett. Amikor azonban ez a cég a gazdasági válságban lejtmenetbe került, barátjával, Szolnoki Ádámmal komolyan beszélgetni kezdtek egy Magyarországon napelemeket telepítő közös cég indításáról. „Érdekelt a terület, és én voltam az, aki a közös bulikon mindig a legtovább hallgattam Norbert meséjét. Mindenki hazament már, amikor mi még mindig a napelemekről beszélgettünk” – mondja a hvg.hu-nak Szolnoki Ádám tulajdonos-ügyvezető. Így indult el a Manitu Solar.

Akkoriban vált egyszerűvé a kisebb, jellemzően családi házakat kiszolgáló napelemes rendszerek engedélyezése, korábban ugyanis alaposan visszafogták a piac fejlődését a bürokratikus procedúrák. Közel egy éves előkészítő munka után, 2010-ben indult el a Manitu Solar, az első időkben a két tulajdonos saját maga mászott fel a megrendelők házának tetejére, hogy rögzítse és bekösse a paneleket. „Előtte elmentünk kiállításokra, gyártókhoz, elvégeztük a tanfolyamaikat, feltettük nekik az akkor még nagyon laikus kérdéseinket, faltuk a nemzetközi szaksajtót, fokozatosan kitanultuk a mesterséget. A rokoni, baráti körből csatlakoztak hozzánk villanyszerelő és tetőfedő szakemberek, és nekiálltunk a telepítésnek. Mára ebből annyi maradt, hogy a műszaki megoldásokat és a kivitelezési munkautasításokat még most is mi hagyjuk jóvá” – idézi fel a kezdeteket Szolnoki Ádám.

Három év alatt félmilliárdos cég lett belőle

Azokban az években még lehetett pályázni állami támogatásra, amely sokat segített, mert nélküle – az akkori napelemes árak mellett – gyakorlatilag soha meg nem térülő beruházás volt a házi áramtermelés. Így viszont már megvalósíthatta az, aki szerelmes volt a témába, a Manitu első vevői is tipikusan az ilyen megszállottak közül kerültek ki. A cég az első évben csak 8-10 rendszert adott el, de ahogy egyre jobban ráfeküdt a marketingre, jönni kezdtek a vásárlói. A 2010-es 27 millió forintos árbevétel után 2011-et már 195 millió, 2012-őt pedig 522 millió forint bevétellel zárták. Tavaly azonban megtorpant a növekedés, a bevétel gyakorlatilag befagyott a félmilliárd forintos határon, a nyereségesség pedig szintén csökkent.

A profitabilitás romlása amiatt következett be, hogy a gyártói kapcsolatokra alapozva elkezdtek nagykereskedelemmel is foglalkozni, amelyen kisebb a haszon, viszont ennek az üzletágnak nagyobb lett a súlya a cégen belül. Másként mondva: a lakossági megrendelések visszaesését a napelemek viszonteladása ellensúlyozta ugyan, de ezen sokkal kevesebbet lehet keresni. A Manitu évente körülbelül 50-70 kisebb háztartási napelemes rendszert telepít, az átlagos árak ma bruttó 1,5-3,5 millió forint között mozognak.

A piacot alapvetően befolyásolja, hogy mikor mekkora állami támogatás és milyen formában érhető el. A kisebb közüzemi és céges pályázók számára legutóbb 2013 februárjában három napig volt nyitva egy támogatási konstrukció, az ezen nyertes projektek pedig szép lassan kifutottak, elfogytak. Ráadásul a lakossági vevők számára már három éve nincs támogatás, de napelemes szempontból még az sem volt jelentős. Ennek következtében a tavaly kiépült, összesen mintegy 20 megawattnyi teljesítményű kiserőműveknek becslések szerint legfeljebb 10-15 százaléka a lakossági telepítés. A döntő részt az önkormányzatok, óvodák, iskolák, közintézmények és kisebb részt a céges telephelyüket fejlesztők képviselik.

Hagyjon békén mindenkit az állam

A Manitu két tulajdonosa úgy gondolja, hogy normális logika szerint működő, fejlődőképes piacon egyáltalán nincs szükség támogatási rendszerre, mert az csak torzítja a viszonyokat. Amióta a lakosság nem pályázhat állami segítségre, a közgazdasági logika szerint működik a piacnak ez a része, és legalább kiszámítható. Ezzel szemben a „nagyobb kiserőművek” építése szinte kizárólag a pályázati rendszer függvénye, annak feltételeihez kötött, ami nem készteti feltétlenül racionális gondolkodásra a vevőket. Ha van rá uniós forrás, megpályázzák, ha nincs, akkor nem. A szakma erőforrásainak jelentős része arra megy el, hogy pályázati tanácsadónak képezze át magát, és főleg arra, hogy azt a kapcsolati hálót építse, illetve működtesse, amelyen keresztül a projekteket jó eséllyel elviheti.

A lakossági piac viszont állami beavatkozás nélkül is működik, mert a napelemek ára az utóbbi években jelentősen csökkent, és a háztartások egyre nagyobb arányban fektetik a pénzüket a megoldásba. Szépen fejlődne is magától a piac, ha nem szólt volna közbe a 2013-ban felpörgetett, a 2014-es választásokra kitalált csodafegyver, a rezsicsökkentés. Az alacsonyra vitt áramdíj, amelyet a cég szerint csak részben indokoltak az árampiaci mozgások, alaposan kitolta a napelemes rendszerek megtérülésének idejét, amelynek hatására sokan léphettek vissza a vásárlás gondolatától.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Energiatakarékosság új-generációs típusházzal

Szinte az összes, az ÉMI szentendrei Nemzeti Mintaházparkjába tervezett 9 bemutató épület kivitelezése elindult 2024 október közepén. Ezek között a Leier Rába típusháza lesz az egyetlen olyan ház, amely nem könnyűszerkezetes technológiával épül, és amely a tervek szerint 2025. márciusára el is készül.