Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Tudta-e, hogy 1960-ban 1 hektár föld két embert látott el élelemmel, 1995-ben négyet, 2025-ben pedig már ötöt kellene? Gondolt-e már arra, hogy ha Zambia termőterületeinek 60%-át ténylegesen hasznosítanák, akkor nem lenne szükség GMO-ra?
Átgondolta-e már, hogy vajon az unió lakosságának 99%-a miért GMO-ellenes? A világ népessége 2045-re eléri a kilenc milliárdot, a „globális középosztály” az öt milliárdot, ezek az embertömegek pedig a jelenleginél 70%-kal több élelmiszert követelnek majd. A termőföld és a természeti erőforrásaink viszont erősen korlátosak, így nem kérdés, hogy ezeket a jelenleginél sokkal hatékonyabban kell felhasználnunk. A brüsszeli FFA-ról jelentjük.
A Syngenta és az ELO (European Landowners’ Organization) kezdeményezésére Brüsszelben megrendezett FFA (Forum for the Future of Agriculture) konferencián a világ szakmai elitje, politikai, gazdasági döntéshozók és termelők gyűlnek össze minden évben, hogy megkíséreljenek válaszokat találni a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerelőállítás legégetőbb kérdéseire. Az idei fórum témája a fenntartható intenzív mezőgazdaság (sustainable intensification, vagy barátságosabb nevén smart farming), amely úgy tűnik, hogy az egyetlen válasz az emberiség egyre növekvő szükségleteinek kielégítésére. Az FFA-ra a világ minden tájáról – Európától Amerikán át Zambiáig és Indiáig – érkeznek a mezőgazdasággal és a kapcsolódó iparágakkal foglalkozó szakértők.
A fórum első, 2008-as megszervezése azon a felismerésen alapult, hogy az Európai Unió agrárpolitikája és iparági szabályozási környezete még mindig a tegnap problémáinak megoldására fókuszál (így pl. túltermelés, intervenció) és nem reagál a mezőgazdaság és élelmiszertermelés legújabb kihívásaira. A konferencián olyan globális problémák kerültek górcső alá, mint a Föld növekvő népességének élelmezése, a változó élelmiszerfogyasztás, a magasabb minőségű, táplálóbb élelmiszertermelés kihívásai. A megújuló energiák iparági hasznosítása, a klímaváltozás, az urbanizáció és a mezőgazdasági területek visszaszorulása, a csökkenő vízkészletek és a pusztuló talaj problémája szintén kiemelt témaként kerültek megvitatásra, és olyan komplex kérdésekis teret kaptak, mint a fejlődő országok élelmiszerellátása, a GMO technológia megítélése vagy a mezőgazdasággal foglalkozó népesség elöregedése. Az európai szakértők eközben arra keresik a választ, hogy ezekkel a kihívásokkal az Európai Unió hogyan tud megküzdeni.
A konferencia nyitóbeszédében Pascal Lamy, a WTO korábbi vezérigazgatója a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerellátás globalizálódó világban betöltött szerepéről beszélt. A globalizáció minden területen sürgető kérdéseket vet fel, a mezőgazdaság esetében azonban ezek a kérdések a többi iparágnál lényegesen kényesebb területeket érintenek. Az egyre „éhesebb” világ élelmiszerellátásáról van szó, amely a technológiai, jogi és szabályozási kérdések mellett súlyos társadalmi és etikai problémát vetnek fel – fejtette ki Lamy.
A globalizációs folyamatok a mezőgazdasági termények és az élelmiszerek kereskedelmét is alapvetően határozzák meg, azonban ezek a folyamatok itt a megszokottól eltérő szabályok szerint viselkednek – húzza alá a szakember. A nemzetközi kereskedelem volumene dinamikusan növekszik, azonban a megtermelt javaknak a többi iparágban megszokottnál kisebb aránya kerül be a globális kereskedelembe a termelési-technológiai sajátosságok (a termelés helyhez kötöttsége), a lokális felhasználás jelentősége, és nem utolsó sorban a mezőgazdaságot világszerte erősebben érintő protekcionista törekvések miatt. A termelő védelme mindig is alapelvként határozta meg a mezőgazdasági termelési folyamatokat, a kereskedelemben pedig az exportkorlátozások töltenek be lényeges szerepet – teszi hozzá.
Irány Afrika
Globális szinten az élelmiszertermelést és kereskedelmet napjainkban két kulcsfontosságú trend határozza meg. Az egyik közgazdasági alapelvekre épül, a folyamatokat a – többi iparághoz hasonlóan – a kereslet-kínálat határozza meg, ami alapvetően a mennyiségi kérdéseket vet fel: a világ élelmiszer iránti kereslete rohamosan nő, elsősorban a népesség növekedése és a fogyasztói szokások megváltozása, másodsorban a bioüzemanyagok elterjedése miatt. Míg a keresleti oldal mozgatórugója Kína, a kínálati oldalon Afrika a kulcsszereplő – a fekete kontinens hatalmas termelési potenciállal és kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik. Mikhail Orlov, az Ambika Group alapítója meglepő nézőpontból világítja meg a kérdést: ha Afrika potenciálját kihasználnánk, és akár csak Zambia mezőgazdasági termelésre alkalmas területeinek 60%-át ténylegesen bevonnánk a termelésbe, akkor a világ élelmiszerellátásának problémája jó időre megoldódna, és ma nem kéne a GMO-ról vitatkoznunk.
A másik meghatározó trendet az élelmiszertermelés minőségi vonatkozásai alakítják. Az föld lakossága egyre jobb minőségű élelmiszereket követel, és egyre olcsóbban. A nyomás az egyre szélesebb középosztály felől érkezik: a „globális középosztályt” napjainkban megközelítőleg 2 milliárd ember alkotja, ami 2030-ra 5 milliárd főre nő, ezzel párhuzamosan pedig milliárdok emelkednek ki a mélyszegénységből, akik mind növekvő igényekkel lépnek fel. Eközben 1 milliárd embernek még mindig korlátozott hozzáférése lesz az alapvető élelmiszerekhez, a különböző társadalmi csoportok közötti különbség pedig egyre nő, ami tovább tetézi a problémákat. A keresleti oldal növekvő igényeivel szemben kínálati oldal sokkal lassabb reagálási képességgel rendelkezik, amelynek elsősorban technológiai okai vannak. Az emberiség egyik legnagyobb kihívásáról van szó: az egyre „éhesebb” világ élelmiszerellátásáról, amit a jelenlegi termelési módszerekkel, technológiai megoldásokkal nem lehet megoldani – szögezte le Lamy.
A teljes cikk itt olvasható.
