A globális felmelegedés miatt az északi féltekén szinte már csak a tél és a nyár maradt meg, míg a köztes évszakok eltűntek.
A Föld éghajlatát nagyban meghatározó futóáramlások viselkedése megváltozott, ami extrém időjárási szélsőségeket eredményez. Amire a jövőben számíthatunk: hosszabb vegetációs időszak, perzselően forró nyarak, jéghideg telek, aszály és szárazság. És a sarkvidéki jégtakaró is eltűnhet.
A Meteorológiai Világszervezet egyik vezetője január végén arról beszélt, hogy a világszerte tapasztalható extrém időjárás a globális éghajlatváltozás előjele. Már most is érezhetjük, hogy ez mivel jár. Novemberben melegrekordok dőltek meg; karácsonykor 24 Celsius-fok volt Dél-Franciaországban, míg Moszkvában mínusz 25; március közepén és húsvétkor olyan fagyos hideg, illetve hózápor volt, hogy saját Wikipédia-oldalt szenteltek neki. Ezzel szemben április végére a hőmérséklet a harminc fokot is meghaladta, pedig nem sokkal korábban még a márciusi hófúvással szenvedtünk. Idén is kevés igazán tavaszi napunk volt.
Szélsőséges, de normális
Logikus magyarázatnak tűnhet, hogy mindezt a klímaváltozás, a globális felmelegedés okozza, de az is elképzelhető, hogy a mostani időjárás a Föld életciklusának természetes része – még akkor is, ha ehhez az ember nem szokott hozzá.
A bolygó 4,5 milliárd éves életében legalább öt olyan korszakról tudnak a kutatók, amikor a hideg periódusok domináltak. 700-800 millió éve, a neoproterozoikum idején például az egész Földet jég borította. A tudósok feltételezik, hogy a vulkánkitörések hatására rengeteg szén-dioxid került a légkörbe, ami felmelegedéshez vezetett. Mások szerint a Föld életciklusának 85 százalékában magasabb volt az átlaghőmérséklet a mainál, ami elképzelhető, mivel 500 millió éve a légkör szén-dioxid-tartalma hússzor magasabb volt, mint manapság. A Föld életciklusának csupán 15 százalékában voltak jégkorszakok a bolygón.
A teljes cikk itt olvasható.