Kína belefullad a saját füstjébe

A magyarnak tízszerese az egészségügyi határérték az ázsiai országban, mégis rendre túllépik.

Februárban szmogriadó-készültséget rendeltek el Japánban. Arrafelé ilyesmi eddig ritkán fordult elő – a szigetország környezetvédelmi előírásai híresen szigorúak, ráadásul a többségüket be is tartják –, mostanában viszont egyre gyakoribb: a kelet-kínai iparvárosokhoz közeli vidéken rendszeresen megemelkedik a légköri szennyező anyagok koncentrációja. A jelenség miatt az utóbbi években a többszörösére növelték a levegőminőség-mérő hálózat monitorállomásainak sűrűségét az eredendően tiszta levegőjű térségben.

Kína nagyvárosaiban a téli időszakban menetrendszerűen megnő a legveszélyesebb szállópor-szegmens, a PM 2,5 (azaz a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű elemekből álló frakció) koncentrációja, és a szennyezés szintje gyakran az 500 mikrogrammos egészségügyi határérték többszörösére nő.

Japánban a szennyezettség a múlt hónapi csúcs során végül csak kismértékben lépte át az ottani, napi szinten 35 mikrogrammos határértéket – nemcsak a két küszöb közötti nagyságrendi különbség figyelemre méltó, hanem az is, hogy a WHO szerint már a köbméterenként 25 mikrogrammot meghaladó koncentráció is ártalmas lehet az egészségre az apró szennyezőanyag-részecskék daganatkeltő, illetve tüdő- és szívkárosító hatásai miatt. A kínai légszennyezés részben közlekedési eredetű, jellemzően a kétütemű motorok, a régi teherjárművek, illetve a kínai gyártmányú – valójában régebbi nyugati típusok reinkarnációjának számító – személygépkocsik felelősek érte.

A másik feléért a széntüzelés, illetve általában a szénbázisú energiatermelés okolható – meg az ipar, vagyis a fogyasztási cikkeknek az egész fejlett világból Kínába telepített gyártása (az európai, az észak-amerikai és a japán szén-di oxid-, illetve egyéb kibocsátáscsökkentés jórészt annak köszönhető, hogy a gyártók a termelést az ázsiai országba vitték, gyakran a kiszolgált gyártósorokkal és „lelakott” technológiákkal együtt).

Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-koordinátora szerint tudományos alaposságú helyi vizsgálatok híján az egyes szektorok hatását nehéz megbecsülni, az azonban bizonyos, hogy a nagyarányú szénfelhasználás, illetve a követhetetlen tempóban bővülő közúti közlekedés a két fő kibocsátó.

A szakértő kérdésünkre kiemelte, hogy a jelenség Kína mellett Pakisztánban és Iránban is megfigyelhető, a szennyezés mértéke pedig magyar szemmel szinte elképzelhetetlen (mint megjegyezte, Budapesten 50 mikrogramm/ köbméteres szennyezettségnél „megáll az élet”, Kínában viszont az 500 mikrogramm/köbméteres szint elérésénél sincsenek látványos korlátozások, pedig az a koncentráció már a látótávolságot is radikálisan csökkenti, illetve a légzést is nehezíti).

A Greenpeace és a Pekingi Egyetem közös tanulmánya szerint a legnagyobb ipari centrumok közül Sanghaj, Peking, Kuangcsou és Hszian városban tavaly 8600-an haltak meg idő előtt a PM 2,5 magas koncentrációja miatt. Az egészségügyi problémák, illetve a védekezés költségei évi 6,8milliárd jüan (közel 250 milliárd forint) gazdasági veszteséget okoznak.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

A milliárdosok űrversenye a légszennyezés növekedését hozhatja

A milliárdosok űrversenye a légszennyezés mövekedését hozhatja: egy rakétaindítás akár 300 tonna szén-dioxid kibocsátásával jár az atmoszféra felső részébe, ahol évekig megmarad - olvasható a The Guardian brit napilap honlapja.