Klímastratégia: Túl késő, túl kevés?

Vajúdtak a hegyek, és negyven százalékot szültek: ennyivel kell csökkenteniük az Európai Unió tagállamainak az üvegházgázok emisszióját. Szakértők szerint a döntés nem elegendő az elszabaduló klímaváltozás hatásainak fékezésére, főleg az IPCC végső jelentésének ismeretében, amely szerint az évszázad végéig teljesen fel kell számolni az emberiség üvegházgáz-emisszióját.

Még van időnk egy fenntartható világ létrehozására – ezekkel a szavakkal mutatta be Rajendra Pachauri az ENSZ égisze alatt működő Kormányközi Éghajlat-változási Bizottság (IPCC) végső jelentését novemberben. Az IPCC elmúlt tizenhárom hónapban kiadott részjelentéseinek összefoglalója szerint azonban ahhoz, hogy a klímaváltozás következményeit még kordában tarthassuk, az évszázad végéig legfeljebb két Celsius-fokkal emelkedhet a globális átlaghőmérséklet. Ez azonban a jelenlegi kibocsátási szintek ismeretében lehetetlen feladat. A jelentés szerint legalább negyven, de ideális esetben hetven százalékban csökkenteni kellene az ember által okozott üvegházgáz-kibocsátást 2050-ig, és teljesen megszüntetni 2100-ig, hogy még tolerálhatóak legyenek a következmények.

50 százalékos azonnali kibocsátás-csökkentéssel lehetne elérni, hogy a globális felmelegedés ne érje el a 2 Celsius fokot, amit tudományos körökben az irreverzibilitás határaként emlegetnek – mondta Dr. Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tanszékvezetője a 2014-es Fenntarthatósági Csúcson.)

Ennek fényében meglehetősen csekélynek tűnnek az Európai Unió döntéshozói által a közelmúltban meghatározott emissziócsökkentési számok, amelyek azonban jelentősen emelték a közösségi célkitűzéseket: eszerint nem húsz, hanem negyven százalékkal kell csökkenteni a tagállamok üvegházgáz-kibocsátását. Több környezetvédelmi szervezet – és maga az IPCC is – túl késeinek és túl kevésnek találta az európai emissziócsökkentési terveket.

– Noha az EU a globális ÜHG-kibocsátásnak mindössze a tíz százalékáért felelős közvetlenül – aminek csökkentése persze önmagában is fontos feladat –, a kibocsátáscsökkentési célok meghatározásakor a közvetetten jelentkező szennyezéseket is szükségszerű lenne vizsgálni. Így például az európai igények kielégítését célzó, de az EU-n kívül gyártott termékek előállítása során kialakult szennyezéseket – hangsúlyozta Lammel Ágnes klíma- és környezetvédelmi menedzser, aki szerint ezért kellene a nemzeti stratégiák kidolgozásánál, illetve a cégek emissziócsökkentési törekvéseinél figyelembe venni a termékek és szolgáltatások karbonlábnyomát.

– A karbonlábnyom mérésének fő célja, hogy meghatározzuk, hogy egy adott ország, település vagy vállalat működése mennyiben felel meg a fenntarthatóság kritériumainak, azaz hogy milyen mértékű a környezetre gyakorolt káros hatása – hangsúlyozta a Carbon Solutions Kft. klíma- és környezevédelmi osztályának vezető szakértője. A karbonlábnyom ismeretében már tudatos lépések tehetők a kibocsátás csökkentése és/vagy annak ellentételezése érdekében, hogy végeredményben minél kevesebb üvegházhatású gáz kerüljön a légkörbe. A környezeti hatások mérséklése mellett a kibocsátáscsökkentés másik nagy előnye, hogy jellemzően költségcsökkenést von maga után.

Cégeknek és magánszemélyeknek is lehetőségük van azonban karbonlábnyomuk ellentételezésére, az önkéntes piac keretei között, zöld projektekből származó karbonkreditek vásárlásával.

– Sajnos azonban a környezet iránti felelősségvállalás napjaink gazdasági helyzetében sem a cégek, sem a magánszemélyek esetében nem jelentkezik prioritásként, ami komoly következményeket jelenthet a sürgető környezeti problémákat elnézve. Épp ezért olyan innovatív megoldásokra van szükség, amelyek a klímavédelem iránti elkötelezettséget képesek vonzóvá tenni mind a cégek, mind a magánszemélyek számára” – mondta Lammel Ágnes.

forrás: piacesprofit.hu

Ajánlott tartalom

A legkorábbi világkörüli tengeri kutatóexpedíciók segítenek jobban megérteni az éghajlatváltozást

A csaknem 150 évvel ezelőtti tengeri kutatóexpedíciók méréseit felhasználva vizsgálják a kutatók az emberi tevékenységeknek az éghajlatváltozásban játszott szerepét.