Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Németország annak a veszélynek teszi ki magát, hogy “fejlődő ország” szintjére süllyed az elektromos mobilitás terén – véli Ferdinand Dudenhöffer professzor, a Duisburg-Essen Egyetem autóipari kutató intézetének igazgatója.
A professzor üres beszédnek tartja Angela Merkel kancellár tervét az elektromos autók számának egymillióra növeléséről az országban 2020-ig. “A dolgok jelenlegi állása szerint örülhetünk, ha ennek tíz százalékát, azaz a 100 ezret sikerül elérni” – mondta Dudenhöffer. Az elektromos mobilitás elterjesztését szorgalmazó mozgalom a “Nemzeti Platform az Elektromos Mobilitásért” (Nationale Plattform für Elektromobilität) szerdán délután terjeszti be a kormánynak harmadik helyzetjelentését. A tanulmány kiemeli, hogy további támogatások nélkül legfeljebb 600 ezer elektromos jármű üzembe helyezése tűnik realisztikus célkitűzésnek 2020-ig. Ferdinand Dudenhöffer rámutatott, hogy a 2011-ben üzembe helyezett 2044 elektromos jármű után az idei első öt hónapban mindössze 1478 járművel növekedett a forgalomba helyezett villanyautók száma, és ebből is csak 681 került magánszemélyek, vállalatok, vagy bérautó üzemeltetők tulajdonába. Az elektromos járművek többsége azonban márkakereskedők és a gyártók tulajdonában járja az utakat. Ezt a helyzetet előre vetítve még 100 ezer autó is kellemes meglepetés lenne 2020-ra, vélekedett a szakértő.
A legtöbb elektromos autót a Mitsubishi értékesítette 2011-ben Németországban, 683-at. Az elektromos autók ára csökkent, “de nem azért, mert csökkentek az előállítási költségek, hanem mert nem fogynak” – mondta Dudenhöffer. A Daimler is nemrégiben tette közzé az elektromos Smart árát, ami 23 680 euróba kerül, több mint kétszeresébe a benzines Smart 10 275 eurós árának. Az elektromos mobilitás ügye csak botladozva halad előre Dudenhöffer szerint. “Németország legfeljebb fejlődő ország lehet az elektromos mobilitás terén, nem pedig húzómotor, ahogy azt a kancellár állítja” – fogalmazott. A professzor szerint az elektromos autókat átfogó offenzívával, nem pedig négy régióra korlátozott “kirakati tesztekkel” kellene elterjeszteni. A városközpontokat például kizárólag elektromos autók számára lenne szabad elérhetővé tenni és járműmegosztási (car-sharing) programokat kellene indítani azért, hogy az emberek személyes tapasztalatok révén ismerkedhessenek meg az elektromos autókkal.