Az ornitológusok meghúzták a vészharangot: a globális felmelegedés miatt a vándormadarak fészkelő helye egyre inkább eltolódik észak felé, a hosszabb út viszont jobban megviseli a madarakat. Az Európai Unió – a kutatókkal karöltve – fokozott figyelmet fordít a jelenségre.
Angol ornitológusok tanulmányt tettek közzé a témáról a Journal of Biogeography szakfolyóiratban. Stephen Willis, a csoport koordinátora azt írja benne, hogy minden évben 500 millió madár vándorol Afrikából Európa és Ázsia felé. A legkisebbek csupán 10 grammot nyomnak, mégis több ezer kilométert tesznek meg pihenés nélkül. Minden, ami útjukat meghosszabbítja, életveszélyt jelenthet számukra. Hogy valahogy mégis bírják a megterhelést, egyes fajták elindulás előtt megduplázzák súlyukat, mások viszont éppen hogy összezsugorítják belső szerveiket, hogy kevesebb energiát fogyasszanak.
Az angol kutatók a poszátákat választották megfigyeléseik célpontjául földrajzi és táplálkozási szokásaik sokfélesége miatt. A tanulmányban összevetették bioökológiai jellemzőiket a század végére előre jelzett klímaváltozásokkal. Következtetéseik nyugtalanítóak: az Európában ismert 17 poszátafajtából az a kilenc, amely a Szaharán túlra vándorol telente, kénytelen lesz hosszabb utat megtenni. Ez valószínűleg 400 kilométer pluszt jelent majd számukra: néhány fokkal magasabb hőmérsékletnél a költőhelyek ennyivel helyeződnek északabbra, anélkül, hogy téli szállásuk helye változna. Az utóbbi övezet ugyanis kevésbé reagál a klímaváltozásokra. A francia madárvédelmi liga ennek fényében szükségesnek tartja, hogy ezeket a paramétereket is számításba vegyék a jövőben követendő védelmi stratégiában.
Az Európai Unió a 30 évvel ezelőtt született madárvédelmi direktíva alapján szintén foglalkozik a témával. Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos abból indul ki, hogy a közös kincset alkotó vadmadarak nagy része vándorol, védelmük nem biztosítható valódi nemzetközi együttműködés nélkül. Fontosnak tartja a különleges védelmi zónákat, amelyek az unió mind a 27 tagországában megtalálhatók a Natura hálózat keretében. A védelmi övezetek az EU területének több mint 10 százalékát teszik ki, és kiterjedt tengerparti vidékeket is magukba foglalnak. A biztos véleménye szerint a jövőben számolni kell a madarak új útvonalaival, ezért gondoskodni kell olyan pihenőhelyekről, ahol erőre kaphatnak vonulásuk folytatásához – írta a Le Monde című francia napilap.
Európában 500 fajta madár él, csaknem a felük – 43 százalékuk – 1980 óta erősen megfogyatkozott. Azon belül a mezei madarak száma 50 százalékkal csökkent, emiatt az EU azt ajánlja, hogy a madárvédelem szempontjait szervesebben integrálják az agrárpolitikába a tagállamok.