Dél-és Délkelet-Ázsiában, a majmok és az emberek ökológiai szempontból együtt élnek. Kissé bonyolultan hangzik, de mindez azt jelenti, hogy ugyanazokon az élettereken osztoznak.
Egyes fajok, mint például a makákók, nagyon hasonlóan viselkednek, táplálkoznak, sőt anatómiai felépítésük is hasonló az emberéhez. Most néhány tudós kihasználja ezeket a hasonlóságokat, és makákókat vizsgálnak.
Dr. Lisa Jones-Engel, a Washington Egyetem Országos Főemlős Kutató Központjának munkatársa és a tanulmány vezető szerzője kifejti, hogy „a makákók hasonlóak az emberekhez anatómiailag, fiziológiailag és viselkedési szempontokból is.” Dr. Gregory Engel pszichológus, a tanulmány társszerzője, hozzátette, hogy a makákók „hasonlóképp reagálnak a mérgező körülményekre”.
Azáltal, hogy a kutatók szőrmintákat vettek három különböző, szabadon élő csoporttól, a Katmanduban található Swayambhu templom környékéről, a tudósok megállapították, hogy a fiatal szervezetekben mért ólomszint magasabb, mint a csoport idősebb tagjainak esetében.
Dr. Jones-Engel így magyarázta:
„A fiatal makákók hajlamosak a kíváncsiságra, és gyakrabban vesznek fel ezt-azt a földről, és teszik a szájukba, akárcsak a kisgyerekek… egy fiatal makákó ugyanúgy rendelkezik minden kíváncsisággal és energiával, mint egy kisgyermek. Plusz a szüleik nem eléggé tájékozottak a környezeti kockázatokkal kapcsolatban.”
Mióta a bányászok először küldtek kanárikat a környékre, még a 19. században, az állatok az emberek őrszemeikként működnek. Ez az új kutatás azonban rávilágít arra a tényre, hogy egyes fajok alkalmasabbak, mint mások.
Bár több kutatásra, vizsgálódásra van szükség, a tudósok remélik, hogy a minták segítségével szennyezettségi térkép készíthető a különböző városi területekről.