Már az ókori egyiptomiak is szenvedtek a légszennyezettségtől

Már az ókori egyiptomiak is szenvedtek a légszennyezettségtől – derítette ki egy brit kutató, aki a múmiák tüdőszövetét vizsgálta.

A szálló por a levegőben eloszlott finomszemcsés szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros, mikroszkopikus szemcséi izgatják a nyálkahártyát, köhögést, torokkaparást és nehézlégzést kiválthatva. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthatnak el, ennek következtében növekszik a vér alvadékonysága, fokozott vérrögképződés alakulhat ki. A légszennyezettséget ennél fogva szív- és tüdőbetegségek, valamint daganatok okozójaként tartják számon – olvasható a LiveScience  tudományos hírportálon. Noha a természetben, vulkánkitöréseknél, erdőtüzeknél is keletkeznek ilyen apró részecskék, a légszennyezettséget alapvetően az emberi tevékenységgel, mindenekelőtt a fosszílis üzemanyagok felhasználásával társítják.

 
Roger Montgomerie egyiptológus, a Manchesteri Egyetem doktoranduszhallgatója tizenöt múmia tüdőszövetét vizsgálta. A múmiák a legkülönfélébb társadalmi rétegeket képviselték – akadtak közöttük egyszerű munkások, akik a Líbiai-sivatagban lévő Dakhla oázisban éltek, ahogy nemesemberek, papok és papnők is. Mind a tizenöt múmia tüdőszövetében – társadalmi hovatartozásától függetlenül – sikerült kimutatni a szálló por mikroszkopikus szemcséit. “Valamivel kevesebb volt bennük, mint amennyi a modernkori népesség tüdejére jellemző, de a különbség nem túl jelentős” – hangsúlyozta Montgomerie, aki szerint a magas légszennyezettség az ókori Egyiptomban egyrészt a gyakori homokviharokkal magyarázható, másrészt a főzés, a fémolvasztás és a bányászat következtében a levegőbe kerülő korom, valamint szálló por nagy mennyiségével.

 
A tudós a kutatások következő szakaszában az óegyiptomiak által használt “energiahordozókat” tüzeli el, hogy begyűjtse az égéskor keletkező mikroszkopikus szemcséket, majd összehasonlítja ezeket a múmiák tüdejében talált korommal. Másrészt egyiptomi régészeti helyszíneken gyűjt homokmintát, hogy összevesse a tüdőszövetben találtakkal. A sivatagi homokszemcsék ugyanis lekerekítettek, míg a bányászat következtében a levegőbe kerülők élesek, szögletesek. Ókori egyiptomiak tüdőbetegségét már korábban is sikerült kimutatni. Eddie Tapp – szintén a Manchesteri Egyetem kutatója – az 1970-es években vizsgálta Nekht-ankh, egy 3800 éve élt férfi múmiáját. Az illető 60 éves kora körül távozott az élők sorából, ám tüdeje igen rossz állapotban volt, és nagy valószínűséggel nehézlégzéstől szenvedett.

Ajánlott tartalom

Egymilliárd forintos fejlesztéssorozat kezdődik Tótkomlóson

Egymilliárd forintot meghaladó értékben kezdődnek fejlesztések a Békés vármegyei Tótkomlóson - közölte a térség országgyűlési képviselője a közösségi oldalán