“Marcia sulla Scuola”, avagy iskolai “lábbuszok” a környezetszennyezés ellen

Az olaszországi Lecco városában reggelente mintegy 450 kisiskolás “száll fel” a város 17 különböző iskolabusz útvonalán haladó “lábbuszok” valamelyikére és gyalogol együtt társaival az iskolák kapuihoz, így vigyázva egyszerre környezetükre és saját egészségükre is.

Szembekerülve a gyermekkori elhízás, a forgalmi dugók és az üvegház-hatású gázok növekvő mennyiségének problémáival, az olaszországi Comói-tó déli csücskében található Lecco város egyik környezetvédő csoportja 2003-ban radikális ötlettel állt elő: Menjenek a gyerekek gyalog az iskolába!

Így született meg a sofőrrel felszerelt, ám jármű nélküli “lábbusz” ötlete. Reggelente fluoreszkáló sárga mellénybe bújt alkalmazottak és önkéntes szülők vezetésével indulnak a gyerekek a városi általános iskolákba.      Az útvonalak legtöbbje egy kilométer hosszú, és a lábbuszok eddig több mint 160 ezer kilométernyi autózást helyettesítettek, ezzel megakadályozva, hogy üvegház-hatású gázok tonnái kerüljenek a levegőbe, közölte Dario Pesenti, a város környezetvédelmi felelőse. A lábbuszok éves költségvetése 20 ezer dollár (4,3 millió forint). Az olasz kormány gondoskodik a “menetelő” gyerekek balesetbiztosításáról, akik a gyaloglás közben még olyan közszolgálati feladatokat is ellátnak, mint a tilosban parkoló autók figyelmeztetése, és a kutyapiszkot fel nem takarító gazdák megbüntetése – olvasható az International Herald Tribune hasábjain.

“Találkozom a barátaimmal, és különlegesnek érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy amit teszünk, az jó a környezetünknek” – mondta a lábbuszozásról egy kilenc éves kisfiú, akit korábban szülei fuvaroztak az iskolába. A “lábbuszoknak” más-más neveket adtak a kisiskolások, így a temető mellett elhaladót például “halott-busznak” keresztelték el.

A program alapítója, Agosto Piazza szerint azonban, a városban még mindig az “autók uralkodnak”. Ennek oka, hogy egy családon belül a gyerekek sokszor más-más iskolába járnak, vagy lakóhelyük kiesik a lábbuszok útvonalából, vagy esetleg hátizsákjaik túl nehezek a gyalogláshoz, így a munkába siető szülők inkább kirakják őket az iskolánál.

Míg 1969-ben az amerikai diákok 40 százaléka ment gyalog iskolába, addig a szövetségi kormány egy 2001-es felmérése már csak 13 százalékról számolt be. Lecco járóbuszai voltak az elsők Olaszországban, ám később több száz “jármű” bukkant fel szerte Európában, legutóbb pedig már Észak-Amerikában is. Az Egyesült Államok néhány államában tavaly bevezetett járóbusz programok a Biztonságos utak az iskolákba elnevezésű törekvés részét képezték, mely állami pénzből “bátorította” a gyerekeket a gyaloglásra és kerékpározásra.

Habár a gyárak szén-dioxid-kibocsátása már mindkét kontinensen csökkent, az Egyesült Államokban az üvegház-hatású gázkibocsátás majdnem egyharmadáért, az Európai Unió országaiban pedig 22 százalékáért a tömegközlekedés a felelős. Sokan mégis az autó mellett döntenek. Az egygyermekes családok nem szívesen engedik el egyedül kisgyermeküket, az iskolabuszok száma az intézmények alacsony költségvetése, illetve a benzinárak növekedése miatt lecsökkent, valamint a szabad iskolaválasztás miatt, a gyerekek olykor nagyon messze kerülnek lakóhelyüktől.

A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy a gyermekek szüleik életformája miatt válnak maguk is autó-függővé – mondja Roger L. Mackett a londoni College Egyetem közlekedési tanulmányokkal foglalkozó központjának professzora.

Ajánlott tartalom

Klímavál spórolni? Mutatjuk, mely klímákkal lehetséges

Ha split klímával fűtünk az olcsóbb és hatékonyabb, mint a gázzal való fűtés.