Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Miért termelünk olyan sok szemetet? Több oka van. Túlfogyasztunk. Túl sok mindent csomagolunk plasztikba. Sok helyen nincsenek megfelelő hulladékújrafeldolgozó üzemek. Az újrahasznosítás során veszít a hulladék a minőségéből és értékéből.
Már az Északi-sark vízfelszín alatti jegében is találtak műanyaghulladékot. Pontosabban töredezett mikroplasztikot. Ez azt jelenti, hogy a Föld emberi civilizációtól távol eső területei sem mentesek már a plasztikszennyezéstől, sőt már a tenger mélyén is gyűlik a mikroplasztik. Ha így folytatjuk 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint ami a halállomány súlya. Ráadásul fogyasztásunk nem fog csökkenni: már nem 9 milliárdos lélekszámot jósolnak 2050-re, hanem 9,5 milliárd földlakót. Ez az ENSZ Nemzetközi Erőforrás Bizottságának (IRP) prognózisa. Eközben a BRIC-országok középosztálya gyarapodik, egyre többen akarnak -és tudnak- jómódban élni, s a rizs-alapú étrendről áttérnek a húsintenzív táplálkozásra, plasztikba csomagolt élelmiszereket, műszaki eszközöket vesznek, olyan mértékben, ahogy eddig sosem.
A hulladék 44 százaléka az OECD-országokban képződik. A fogyasztásunk, a közlekedésünk, az anyagmegmunkálásunk és hulladéktermelésünk felelős a globális üvegházgázkibocsátás több mint 50 százalékáért.
Az ENSZ Nemzetközi Erőforrás Bizottsága (IRP) szerint 2050-re megduplázódhat erőforráskitermelésünk. Ennek oka a gyors népesedés és a fogyasztásunk növekedése. Globálisan évente 1,3 milliárd tonna hulladékot termelünk. Ez az évi 1,3 milliárd tonna jóval nagyobb mennyiség, mint amennyit fel tudunk dolgozni és újrahasznosítani. Az újrafeldolgozó technológiák nem elég kifinomultak. Csak a szemét 2 százaléka kerül úgy feldolgozásra, hogy az új anyag, amit képeznek belőle, ugyanolyan színvonalú és minőségű, mint a feldolgozás előtt begyűjtött matéria.
A rendszerszintű problémát fokozza, hogy árucikkeink a lineáris gazdaság folyamatához igazodik. Ennek illusztrálására használják azt a szlogent: “take, make, waste”, vagyis nyerd ki, munkáld meg/gyártsd le, dobd ki.
Mit tehetünk? A davosi Világgazdasági Fórum (WEF) öt szempontot vizsgált meg.
1. Másfajta fogyasztás és tárolás
Bea Johnson, a Zero Waste otthon című könyv szerzője szerint előbb-utóbb el fog terjedni az, hogy műanyagba csomagolt adagok helyett zsákokból, konténerekből, adagolós palackokból fogjuk venni a rizst, a lisztet, a tejet, saját palackjainkkal, dobozainkkal járunk majd vásárolni, s ezzel búcsút mondunk a plasztikhulladék nagy részének, melynek forrása az egyszer használatos műanyagcsomagolás. A huszadik század előtt amúgyis ez a fajta anyagbeszerzés jellemezte nemcsak a cégek működését, de a polgárok életvitelét.
2. Más kormányzati szabályozás
A jogszabályok is elősegítik a pazarlást és a hulladéktermelést. A legszembeötlőbb példa az élelmiszerek szavatosságának jelölése. Az előírások szerint az élelmiszergyártók azt az időpontot tüntetik fel a csomagoláson, ami után a termék már nem olyan minőségű, mint ami a cég sztenderdje. De ez nem jelenti azt, hogy az az élelmiszer már nem ehető vagy nem lenne egészséges. Mi viszont ezt hisszük, és kidobjuk. A műanyagcsomagolással együtt. Azt sem veszi figyelembe a szavatosság jelzett időpontja, hogy miként tárolják a terméket. A tojás például tovább eláll a hűtőszekrényben, mint nem hűtött beltérben. De ez más élelmiszerekre is igaz. A teljes cikk itt olvasható.