Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Hamis ábrándokra alapozta Brüsszel a bioüzemanyag-arányt szabályozó 2009-es törvényt.
Az alapanyagaik termesztésekor előálló “közvetett földhasználat”, vagyis erdőkivágás, ugyanis nagyobb mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár, mint amivel kevesebb széndioxidot enged ki a járművek kipufogójánál, így önkéntelenül is szennyezőbb módja a jármű-meghajtásnak, mint ahogy azt eleinte gondolták a szakemberek. Megváltoztatja-e felismerés a támogatási politikát? 2020-ra az Unión belül 10 százalékosnak kellene lennie a megújuló üzemanyagok arányának a dízelkeverékben.
A bioüzemanyag-növények termesztéséért gyakran őshonos esőerdőket, vad réteket, lápokat pusztítanak el a harmadik világban, melynek során hatalmas széndioxid-mennyiség szabadul ki a kivágott fákból. Helyükre olajpálma-, szója- vagy cukornád-ültetvényeket telepítenek, bioüzemanyag-gyártás céljából. (Az új termőföldek 80 százalékát érintetlen tájak és növényzetek kiirtásával teremtik elő.) Ezt hívják közvetett földhasználatnak. (Angol rövidítése: ILUC) Ha a növekvő etanol- és biodízel-igényt ilyen telepítésekkel elégítik ki, az eltörli az általuk meghajtott autók “zöldebb” ÜHG-kibocsátásának előnyeit. Vagyis teljes életciklusában az etanol és a biodízel több légszennyezést okoznak, mint a hagyományos, kőolaj-alapú üzemanyagok. (Évek óta tart a vita a bioetanol ökológiai nyomának megállapításáról.)
Mintegy 150 tudós látta el kézjegyével azt a tanulmányt, mely rámutatott arra, a bioüzemanyag-ipar ökológiai lábnyoma nagyobb, mint azt 2009-ben gondolták, amikor az EU törvénybe léptette a 7 százalékos megújuló üzemanyag-arányra vonatkozó direktívát. A kivágott erdőségek révén a 2020-ra előírt bioüzemanyag-arány elérése akkora emisszióval járna, ami a duplája Németország éves kibocsátásának.
Sok ellenérdekelt -mint például az Európai Bioüzemanyag Tanács, EBB- támadják a tudósok állítását, mondván, maga az International Food Policy Research Institute (IFPRI) is, mely megtette ajánlásait Brüsszelnek, 25 ponton állapított meg bizonytalanságot a témát firtató tanulmányában. (Olcsóbb és zöldebb is lehetne az üzemanyag egy magyar találmány révén, a lehetőséget egyelőre Németországban látták meg benne.) Az Institute for European Environmental Policy (IEEP) 2010-ben arra a megállapításra jutott, hogy a kitűzött uniós bioüzemanyag-arány elérése révén -a közvetett földhasználat miatt- 80,5 és 167 százalékra tehető majd a járulékos széndioxid-kibocsátás növekedése. Az IFPRI szerint ezért a “bioüzemanyagokra való átállás (emissziós) előnyeinek mintegy fele eltűnik”. A derűlátók hangsúlyozzák, az üzemanyagokhoz felhasznált termés melléktermékei állat-takarmányként használhatók, így az etanol-gyártás 30-35 százalékban, a biodízel 55-61 százalékban tehermentesítheti a nagy üzemanyag-igények miatt megnövekedett növénytermesztést, ily módon enyhítve a földhasználat-változás drasztikus mértékét.
Azért sem szabad megfeledkezni, hogy az etanol vízlábnyoma igencsak tetemes: egy liter első generációs bioüzemanyag előállítása mintegy 10-12 liter vizet igényel, ami aztán ipari szennyvízként végzi a folyókban. Míg Európában tovább folyik a vita, az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) már 2010-ben törvénybe foglalta a közvetett földhasználat (ILUC) tényét. Egyes kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a kukoricából, búzából és cukornádból készült üzemanyag ILUC-emissziója alacsonyabb, mint az európai repce, az ázsiai pálmaolajból és a dél-amerikai szójabab felhasználásánál közvetlen földhasználattal keletkező üvegházgáz kibocsátás. Az IFPRI továbbá megállapította, hogy az etanol-fajtáknál a cukorrépa kisebb ILUC-hatással jár, míg a legnagyobbal a cukornád termesztése. A növényi olajok közül a napraforgó okozza a legkevesebb környezeti terhelést, a szójabab pedig a legtöbbet.
A teljes cikk itt olvasható.