A Reuters nemrég megjelent cikkében azt állítja, hogy a General Motors minden egyes legyártott Volt modellen 49,000 dollárt (10,8 millió forint) veszít, 89,000 dolláros (19,6 millió forint) darabonkénti költség mellett.
Ezekkel a számokkal azonban komoly probléma van. A cikk egy olyan szakértőre hivatkozik, aki egyszerűen összeadta a fejlesztési és kivitelezési költségeket, és elosztotta az eddig eladott Volt-ok számával. Ez annak felel meg, mintha egy 100 milliós ingatlanbefektetésre, mely évente 10 milliós bevétellel számol, azt mondanánk, hogy 90 milliós veszteséggel üzemel. Minden új technológia kifejlesztése időbe és pénzbe kerül. A cégek K+F részlegei akár milliárdokat is költhetnek egyetlen termékre, melyből még egy fillérnyi megtérülés sem következik. Ezután vagy teljesen új üzemekre van szükség, vagy a meglévőek átalakítására és a dolgozók betanítására a gyártás megkezdéséhez. Ezek a fix költségek, ami annyit tesz, hogy ez független attól, hogy később ebből a termékből mennyit adnak el. A cég célja az, hogy ezt a fix költséget elossza több termék között.
Az új Toyota Prius például az eredeti modell technológiáját használja fel, az Apple pedig nagy részben ezért újítja fel kínálatát majdnem minden évben. Mindig az innovatív technológia kerül a legtöbbe. Ehhez jön hozzá még a változó költség, mely a nyersanyagokra, a gyár üzemeltetésére, és a dolgozók bérére költött pénzt jelenti. Ezek az idő múlásával jelentősen csökkennek, a gyártási technológiák hatékonyabbá és olcsóbbá válásával. Az tehát, hogy a Chevy Volt veszteséges befektetés volt-e, még túl korai eldönteni. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy az első iPhone bukás volt, mert egy modell elkészítése több millió dollárba került.