Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) közigazgatási egyeztetésre bocsátotta a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia tervezetét. A szakpolitikai vitaanyag a 2008-ban elfogadott, első verzió – , amelyet meglehetős kritikával illet – megújítását célozza a 2014-2025-ös időszakra, 2050-ig való kitekintéssel. A dokumentum az elmúlt évek energiahatékonysági pályázatainak eredményeit is összesíti.
A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia új, a kormány álláspontját nem tükröző tervezete a sajnos e témában már szokásos, mind aggasztóbb eredményt mutató helyzetértékelés és modellszámítások alapján készített előrejelzések mellett (ezekről egy későbbi cikkben számolunk be) számbaveszi az energiamegtakarítást eredményező hazai pályázati programok eredményeit is. A pályázatok jó része korábbi kormányzati ciklusban indult, így érdekes lehet az is, hogy a tervezetben nem kis terjedelmet szentelnek az ezekkel összefüggő korábbi stratégia (NÉS-1) értékelésének.
Eszerint, összességében megállapítható, hogy az első Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát kellő szakmai megalapozottsággal dolgozták ki, ugyanakkor azt nem vette figyelembe, hogy az éghajlatváltozás hatásai a térben differenciáltan jelentkeznek és a társadalmi-gazdasági rendszerek területi különbségeiből fakadóan az egyes térségek alkalmazkodóképessége is eltérő. A cselekvési irányok nem tükröződtek a NÉS-1 átfogó jövőképében, hiszen az nem fogalmazott meg állításokat arra vonatkozóan, hogy a stratégia kidolgozói miként képzelik el a jövőben az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás kérdését – fogalmaznak.
Negyedmillió háztartás nyert
A NÉS-1 gyengesége az új verzó szerint, hogy nem vette figyelembe a stratégia elemeinek megvalósíthatóságához rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. A 2007-2013-as költségvetési tervezés során nem határoztak meg kifejezetten az éghajlatváltozás mérséklésére és az adaptáció erősítésére vonatkozó konstrukciót, (…) számos esetben a NÉS-1 célkitűzéseihez nem, vagy csak részben kapcsolódó projekteket támogattak. A stratégia céljainak megvalósulását gátolta, hogy a kvótabevételek meglehetősen kiszámíthatatlanok, nehezen tervezhetőek, amit fokozott a nemzetközi kvótapiacokon az elmúlt években tapasztalható jelentős árfolyamcsökkenés is. Mindezek ellenére e források terhére 2008 és 2012 között számos programot hirdettek meg összesen több mint 41 milliárd forint keretösszeggel.
A dokumentum számadatokkal összesíti a hazai energetikai pályázatokat. Eszerint 2008 óta az energiamegtakarítást eredményező pályázati programok (Lakóépületek és Környezetük Felújításának Támogatása Program, Zöld Beruházási Rendszer, Új Széchenyi Terv) keretében összesen közel 56 milliárd forintot ítéltek meg több mint 10 000 pályázat megvalósítására. A pályázatok eredményeként 251 448 lakóegység – a lakásállomány valamivel több mint 5 százaléka – energetikai korszerűsítésére került sor, ennek köszönhetően az éves széndioxid-megtakarítás mértéke meghaladhatja a 80 ezer tonnát, az energiamegtakarítás mértéke pedig megközelíti a 670 gigawattórát – vagyis a programok összességében mintegy 1,5 százalékkal csökkentették Magyarország éves energiafogyasztását. Mindez tetszetősen hangzik, azonban a szakemberek ennél jóval nagyobb források hasonló célra való kijelölését is indokoltnak tartanák, miután az európai összevetésben zömmel korszerűtlen magyar lakóingatlan állomány fejlesztése rendelkezik a legnagyobb energiahatékonyság-növelési potenciállal az összes érintett területtel összevetve (ipar, közlekedés, szolgáltatások, mezőgazdaság). Az Energiaklub 2011-es számításai szerint (Negajoule 2020) a gazdaságos potenciált tekintve 2020-ig évente átlagosan 160 ezer háztartásban kellene, elsődlegesen hőszigetelésre és nyílászáró-cserére irányuló beruházást végrehajtani, ami 30 százalékos támogatási intenzitás mellett az államnak évente 85 milliárd forintjába kerülne.
A teljes cikk itt olvasható.
