Miért ivóvízzel húzzuk le a vécét?

A fenntarthatóság és a szemléletváltás jegyében rendezték Budapesten a Víz Világtalálkozót, amire a világ számos országából érkeztek előadók, vendégek és érdeklődők. A víz alapvető feltétele az életnek, de vajon egy súlyosan környezetkárosító rendezvény mennyire alapvető feltétele a vízkészletek gazdaságosabb és igazságosabb felhasználásának?

Budapesten, a Millenárison kapott helyet a Budapest Water Summit, vagyis Víz Világtalálkozó, a 2013-as Víz Világév rendezvénysorozat egyik fontos állomása. A nemzetközi szempontból is kitüntetett fontosságú eseményen a vizet érintő gazdasági, tudományos, fenntarthatósági, jótékonysági és együttműködési kérdések kerültek elő. Számos magyar felszólaló mellett rengeteg külföldi előadó volt, az Egyesült Államoktól egészen Japánig mindenhonnan érkezett szakember. A megnyitón fellépett az Attraction, Áder János köztársasági elnök mellett beszédet mondott Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is.

A rendezvény tanulságait összefoglaló nyilatkozat azonban a hangzatos célok és a nagy felhajtás ellenére sem fogalmaz meg konkrétumokat. Feltételes módban, évtizedek óta hangoztatott általános célok, amik csak azt mutatják meg, amit amúgy is tud mindenki: vízből látszólag sok van, de ha nem vigyázunk, néhány évtized elég lehet ahhoz, hogy bajba kerüljön az emberiség azon része is, amelyik most még szégyenérzet nélkül mossa az autóját ivóvíz-minőségű vízzel.

Egy buli, ahol mindenki ismer mindenkit

„Milyen érzés kívülállóként részt venni egy ilyen szakmai konferencián?” – kérdi meg az egyik meginterjúvolt előadó, akitől elsőként ugyanezt kérdeztem, pepitában. Mi értelme van egy ilyen rendezvénynek, ha a felszólalók tudományos cikkben, emailezhető pdf-ekben foglalják össze a mondanivalójukat. Mint megtudom, például a látókör szélesedése fontos, mert az ember így olyan előadásokra is beül, amik címére az interneten sosem kattintana rá.

Arra is jó alkalom egy ilyen rendezvény, hogy közös nevezőre hozzák a világszerte folyó kutatásokat, hogy az amúgy lokális problémaként jelentkező vízgondokat globális szinten lehessen kezelni. „Én azt tartom fontosnak, hogy a jövőben inkább a tudomány irányítsa a politikát, és ne fordítva. Az sem biztató, hogy ha itt körülnéz, a magyar résztvevők között szinte csak ősz fejet lát. Bármi is legyen a végén a nyilatkozatban, nem hiszem, hogy direkt hatással lenne ez az egyén szintjén majd” – foglalta össze a szakember még az első szakmai nap közepén.

Nagyjából igaza is lett, a cikk írásának pillanatában még csak angolul elérhető nyilatkozat ugyanis olyan, közhelyszámba menő mondatokat csattogtat, mint hogy a víz összekapcsol és egyesít, illetve hogy a célok elérése érdekében fontos, hogy határozott célokat dolgozzunk ki, és ezeket széles körben hirdessük is. Készüljünk fel a vizes katasztrófákra, igyekezzünk mindenhova elvinni az ivóvizet, próbáljunk iparági együttműködésben működni, és ha lehet, csökkentsük a természetes vizeket terhelő környezetszennyezést. Rákerestünk a víz, óvoda és pályázat szavakra a Google-ben, és a három–hat évesek rajzai között nagyjából pont ugyanilyen kidolgozottsági szinten találtuk meg a probléma megoldását.

A szemléletváltás nem egy konferencián kezdődik

Pedig bőven lett volna téma. Jávor Péter, az Ivóvíz Magyarország Alapítvány szakértője szerint eleve álságos egy olyan konferencián a vízről beszélni, aminek megrendezése ekkora ökológiai lábnyomot generál. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük a 2008-ban „vizes Nobel-díjat” kapott virtuális víz meghatározást, ami alapján pontosan ki lehetne számolni, mennyi vizet is pocsékoltak a világ minden részéről idesereglő szakemberek, illetve az amúgy színvonalas rendezvény szervezői. A szakember megerősíti a helyszínen szerzett tapasztalatainkat, amikor azt mondja, hogy egy ilyen világtalálkozó inkább csak a „fontos emberek beszélgetnek róla, akkor biztos történik is valami” elvet követi. Ugyanakkor 10-15 éves koncepciók mellett a legfrissebb részleteket is a két hete kiadott IPCC-jelentésből kölcsönözték a megszólalók.

A teljes cikk itt elérhető.

Ajánlott tartalom

A “szennyező elit” életmódváltása is szükséges a klímaváltozás megfékezéséhez

A dúsgazdag emberek radikális életmódváltására is szükség van a klímaváltozás megfékezéséhez - figyelmeztetnek brit szakemberek egy friss jelentésben, amely szerint a legvagyonosabb 1 százalék kétszer annyi szén-dioxidot termel, mint a legszegényebb 50 százalék együttvéve.