A családi házunk fűtésére fordított energia akár 40 százalékát is elveszíthetjük, ha nem megfelelő a szigetelés és a nyílászáró-rendszer. Hőkamerával bonyolult számítások nélkül, pár termofelvétellel kiderül, hol szökik a meleg, mitől penészedik a plafon sarka télen. Érdemes megismételtetni a műveletet szigetelés után, és úgy szerződni a kivitelezővel, hogy a fizetés csak azután következik, ha láthatóan javult a helyzet.
Először is tisztázzuk: a hőkamerás vizsgálat nem egyenlő az energetikai tanúsítással (ingatlan zöldkártya). A hőkamerás vizsgálat hőmérséklet-különbség alapján végezhető mérési folyamat, amelyhez minimum 10-15 Celsius-fok hőmérsékletkülönbség szükséges a külső és belső terek között. Emiatt a mérés csak korlátozottan végezhető, és a legjobban télen. A tanúsítás a kormányrendelet alapján számításos eljárással készül, értelemszerűen bármely évszakban elkészíthető.
A mesterségesen színezett hőképeken legtöbb esetben a világos színek jelzik a mért objektum melegebb részeit, a sötétek a hidegebbet. Vagyis minél világosabb egy bizonyos terület, azon a részen annál rosszabb a szigetelés. Egy hőkamerás (hőtérképes) vizsgálat segítségével megismerhetjük otthonunk hőszigetelésének gyenge pontjait, pontos képet kapunk az épület olyan részeiről, amelyen át elillan a meleg. A hőkamerás vizsgálat gyorsan elvégezhető, és a kapott hőtérkép alapján kiderül, hogy hol kell lakásunk szigetelésén javítanunk.
A vizsgálatot végző személynek rendelkeznie kell a megfelelő ismeretekkel, továbbá nem árt tudnunk, hogy bizonyos alapfeltételek ismeretének hiánya vagy figyelembe nem vétele pontatlan és teljesen félrevezető mérési eredményt produkálhat. Ilyen alapfeltétel például a fizikai hozzáférhetőség (a vizsgálandó felület nem lehet el- vagy letakarva), a megfelelő rálátási szög (a kamerát merőlegesen kell tartani a vizsgálandó felületre), a minimális hőmérsékletkülönbség a vizsgálandó tárgy és környezete között, és a megfelelő időjárási feltételek (ne érje napsugárzás vagy csapadék a vizsgálandó objektumot, ne legyen erős légmozgás stb.).
Milyen építészeti problémák esetén használható eredményesen a hőkamera?
Szigetelési hiányosságok és hibák
Páralecsapódás, penészesedés okának felderítése (építészeti vagy gépészeti ok?)
A fal nedvesedésének, a beázás okának felderítése (kapilláris felszívódás vagy beázás?)
Hőhidak feltérképezése (pl. áthidalók, falsarok, lábazat, erkélylemezek vizsgálata)
Tömítetlen szerkezetek, elégtelen légzárás felderítése (pl. nyílászárók vagy tetőtéri szerkezetek esetén)
Panelszerkezetek fugáinak és hőszigetelésének ellenőrzése
Elszökhet a meleg, ha például szigeteltük ugyan a házunk falát, de az erkélylemez oldalát nem, amely valósággal kiszívja a meleget a szobából. Ha a termoképen a szigetelt épületlábazat melletti járda melegebbnek látszik, az arra utal, hogy a lábazati szigetelést csak a talajszintig csinálták meg, ekkor érdemes a szigetelést utólagosan folytatni a talajban a hőhíd megszüntetése érdekében.
A szobafalak belső vizsgálatánál a felső betonkoszorúról szokott kiderülni, hogy nincs szigetelve, és viszi a hőt. A falsarokban kialakuló hőhídat (és emiatti penészesedést) a könnyűszerkezetes tetőtéri szerkezet elégtelen légzárása okozza. A nem megfelelően beépített tetőtéri ablak is hőhíd kialakulásához vezet, amely a sarokban erősödik fel a leginkább.
Milyen a megbízható hőkamera?
Hőszigetelési hibák keresése során egy 30 mK termikus felbontású hőkamera már értékelhető hőképeket készít, ha alig 10 fok a különbség a beltér és a kültér hőmérséklete között. Beázás és páralecsapódás esetén létrejövő felületi lehűlések pedig 50 mK-nél rosszabb (nagyobb) termikus felbontású hőkamerákkal gyakorlatilag nem ismerhetők föl. (Termikus felbontás: minél kisebb a hőérzékenység értéke, annál jobb minőségű hőképet kapunk.)
Korszerű hőszigeteléssel rendelkező épületek ellenőrzéséhez csak olyan képességű hőkamerák alkalmazhatók, amelyek akár az olyan felületről is képesek hőképeket készíteni, amelyek mínusz 40 fokra hűltek el.
forrás: 365.postr.hu