Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A Déli-óceán részét képező Ross-tengerben az aljzathoz rögzülve élő, ágakhoz hasonó mohaállatkákból (Bryozoa) elsőként Robert Falcon Scott angol sarkkutató 1901 és 1911 között gyűjtött mintákat. Azóta a múlt században többen is vizsgálták ezeket az egyszerű felépítésű, telepekben élő állatokat, amelyek az utóbbi évtizedben látványosan nagyobbra nőnek. A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a brit szakemberek vezette nemzetközi csapat arra próbál válaszokat találni, hogy mi okozhatta a telepeket alkotó parányi állatok szokatlan méretét. Feltételezéseik szerint elképzelhető, hogy az állatok nagysága az üvegházhatást okozó gázok, elsősorban a szén-dioxid-koncentráció növekedésével lehet összefüggésben.
A növekedés a dúsabb táplálék következménye, azt azonban még nem sikerült kideríteni, hogy pontosan mely létfontosságú anyagok okozták ezt a – számukra kedvező – változást. A kutatók azt feltételezik, hogy az egyedek rendkívüli mérete a megnövekedett szén-dioxid-szintnek köszönhető, és így akár az is előfordulhat, hogy az élővilág képes lesz felhasználni, és megkötni az emberi tevékenységgel légkörbe jutó többlet szén-dioxidot.
Scott múzeumokban tárolt mintái jó összehasonlítási alapot jelentenek ahhoz, hogy a szakemberek megvizsgálják a déli-sarkköri állatoknál száz év alatt bekövetkezett változásokat. David Barnes, a British Antarctic Survey kutatója elmondta, hogy egy faj tanulmányozásával még nem vonhatnak le egyértelmű következtetéseket a klímaváltozásról, ezért a szén megkötésének alakulását más élőlényekben is meg kell vizsgálniuk.
