A jelenleg elérhető napelemek többsége terjedelmes és nehezen applikálható a már meglévő struktúrákba. Számos kutató a világ több pontján éppen ezért a szerves napelemeken dolgozik, mely olcsó és akkora, mint egy vékony film.
A legfőbb cél a szénalapú anyagok megfelelő átalakítása nanoméretű struktúrákká, mely hatékonyabb konvertálja át a nap energiáját villamosenergiává. Az alacsony költségű műanyagok lehetséges használatát szintén tesztelik, melyek alkalmasak a napfény minimum 10%-ának hasznosítására. A harmadik fontos szempont pedig a gyártási folyamat egyszerűsítése, a bonyolult lépések kiiktatása.
David Ginger, a University of Washington egyetemi docense és csapata műanyag napelemekbe helyezett zárványok és csatornák tökéletesítését dolgozik. Az emberi hajszálnál 10 000-szer kisebb napelemekbe különleges hőkezelési módszerrel sütik bele ezeket, az elemek teljesítménynövelése céljából. A kutatás során figyelemmel kísérik a zárványok és csatornák által támogatott műanyagok villamosenergia- termelését, keresve a maximális előállítás feltételeit.
A zárványoknak és csatornáknak fontos szerepe van abban, hogy a cella milyen mértékben alakítja át a fényt elektromos energiává, és végül mennyi áram jut el a hálózathoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a hőkezelés idejét, a zárványok méretét, a csatornák kapcsolatát. A különböző kombinációk és permutációk kipróbálásával a legkiválóbb teljesítmény elérése a cél.
A műanyag napelemeket két anyag egyesítéséből kapják. Az eddig tesztelt polimerek még nem érték el a küszöbértéket, a 10%-os hatékonyságot. Ettől a kísérlettől és a helyes kombináció megtalálásától várják a szabványnak megfelelő polimer előállítását. A kutatók jelenleg mobiltelefonok és mp3 lejátszók töltésére használták a technológiát, a cél azonban a nagyméretű energia-előállítás.