Műanyag zacskóval elkövetett bűntények

A hétköznapi ember számára csupán a pozitív oldala mutatkozik meg eme nemes kereskedői gesztusnak, s csak kevesen gondolkoznak el azon, vajon mi lesz a sorsa ezeknek a zacskóknak, milyen hatással vannak környezetünkre, hogyan befolyásolják távolabbi jövőnket. A kényelemnek nagy ára van: az ökológiai egyensúlyba való beavatkozás káros, előre pontosan meg nem jósolható következményei számos területen már most éreztetik hatásukat. A probléma mindenkire hatással van még akkor is, ha közvetlenül nem érezzük, vagy nem vagyunk ezzel tisztában. Közvetett módon viseljük a fenntarthatatlan mértéket öltött zacskóáradat hatásait, amely az erőforrások megnövekedett fogyasztásában, a levegőszennyezésben, a természetes vizek elszennyeződése következtében az ott élő állatok életfeltételeinek romlásában jelentkezik kihatva az emberi egészségre. Ezen túlmenően a hulladékkezelés és -ártalmatlanítás költségeit is közvetve viselni vagyunk kénytelenek.

A nejlonzacskók megjelenése és elterjedése

Az első műanyag bevásárlószatyrok 1957-ben tűntek fel az Amerikai Egyesült Államokban a pékáruk és gyümölcsök csomagolására, majd a ’60-as években megjelentek a nejlon szemeteszsákok. A ’70-es években rohamosan terjedni kezdtek kontinensünkön is. Az Európai Unióban 2010-ben 98,6 milliárd műanyag bevásárlótáska került forgalomba, azaz uniós polgáronként a felhasználás 198 darabra tehető éves szinten, melynek 90%-át a könnyű zacskó teszi ki. Hazánkban naponta közel egymillió darab fogy belőlük.

A műanyag szatyrok típusai

Köztudott, hogy a műanyag szatyrok többnyire kőolajszármazékokból készülnek, de léteznek bioalapú műanyagok is. A bioalapú műanyagok egyaránt lehetnek biológiailag lebomlóak és nem lebomlóak. A lebomló elnevezés azonban kissé megtévesztő, ugyanis a lebonthatóság követelményeinek nem csak a teljes mértékben lebomló műanyag tesz eleget, hanem az is, amelyik csak részben bomlik el, azaz fragmentálódik. Ekként – a jelenlegi szabályozás szerint – mind a komposztálással és biológiai lebomlással hasznosítható, mind pedig az oxo-biodegradációs úton lebomló anyagok e kategóriába tartoznak, holott ez utóbbiak csak láthatatlan, másodlagos mikroműanyagokra töredeznek szét továbbra is szennyezve a környezetet.

További részletek a tanulmányban

Felhasználási szokások, környezeti hatások

Az egyszer használatos műanyag bevásárlószatyrokhoz ingyen, vagy csekély fizetség ellenében juthatnak hozzá a vásárlók. Ezért egy használat után úgy tekintenek rá, mint „eldobható” hulladékra. Ennek következtében szerte a világon egyre több és több fogy belőlük és egyre nagyobb méreteket ölt a környezetszennyezés. Azok a tulajdonságai, amelyek kereskedelmi célokra különösen alkalmassá teszik őket (vékony anyaguk, mindezek ellenére teherbírásuk), elősegítik elszaporodásukat a környezetben. Csupán 6,6%-uk kerül újrahasznosításra. Továbbfeldolgozás céljából növekvő mennyiségeket exportálnak a tagállamok az Unión kívül eső országokba, főként olyanokba, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi szabályok. Jelentős részük – mintegy 90%-uk – azonban a szemétben végzi. Azt, hogy mi történik ezután velük, nehéz nyomon követni. Jóllehet hamar bomlásnak indulnak és apró darabokra esnek szét, ez a folyamat azonban ezen a szinten rekedhet akár több száz évig is. Az apró darabok határokat nem ismerve – az időjárási elemek játékává válva – bekerülnek természeti környezetünkbe, természetes vizekbe, tengerekbe, veszélyeztetve a tengeri ökoszisztémát.

műanyag, hulladék, nejlon, zacskó, szatyor, környezetbarát, környezettudatos, komposzt, lebomlló

Számos kutatás igazolja azt a tényt, hogy az európai tengerekben felhalmozódott hulladék 70%-a műanyag (nejlonzacskók, palackok, zárókupakok), ezen belül az 50 cm-nél kisebb darabok a felülreprezentáltak. A tengerfenéken landoló szemét összegyűjtése és felszínre hozása lehetetlen vállalkozás. Az így összegyűlt műanyaghulladék meggátolja az üledék és a víz közötti természetes gázáramlást megnehezítve ezáltal a tenger élővilágának megfelelő oxigénellátását. Más apró élőlényeket pedig – tutajhoz hasonló módon – olyan tájakra sodornak, amely nem adekvát természetes élőhelyükkel.

Mint arra számos szakirodalom rámutat, állatok sérülnek meg vagy vesztik életüket annak következtében, hogy élelemnek vélnek műanyag csomagolóanyagokat. Legalább 267 fajt veszélyeztet a tengerekben felhalmozódott hulladék, amelybe vagy belegabalyodnak, vagy a tápcsatornájukban elakadva vezet sérülésükhöz, sokszor halálukhoz. Az elmúlt 25 évben az elhullott állatok 10%-a esett műanyagzacskók fogságába világszerte. Az Északi-tengernél a madarak gyomrának 94%-ában található műanyag, 55%-uk esetében ez túllépi a 0,1 grammos ökológiai tűrési határt. A Csendes-óceán halainak 35%-ának gyomrában mutattak ki széttöredezett műanyagszármazékokat, de más veszélyeztetett tengeri fajok tápcsatornája is tartalmazott műanyag zacskót.

További káros következményként kell megemlítenünk a környezetben tartósan megmaradó vegyi hatásukat, amely az emberi élelmezésre felhasznált halak közvetítésével az emberi egészségre visszahatva jelentkezik a tengerparttal nem rendelkező országokban is.

Jogi szabályozás

Az Európai Bizottság 2013 márciusában Zöld Könyvet adott ki a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról. Majd 2013. november 4-én napvilágot látott a Bizottság javaslata a csomagolási irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése érdekében történő módosításáról. Az Európai Parlament 2014. április 16-án – első olvasatban – a Bizottság módosított javaslatát elfogadta. Ennek értelmében a tagállamoknak intézkedést kell hozniuk az 50 mikronnál vékonyabb nejlonzacskók fogyasztásának visszaszorítására. A 2010. évi felhasználáshoz képest a rendelet hatálybalépését követő három éven belül legalább 50%-os, öt éven belül 80%-os csökkenést kell elérni. Ezért a kereskedők – a száraz élelmiszerek, a zöldségek és gyümölcsök, valamint pékáruk csomagolásához szükséges 10 mikron vastagság alatti zacskók kivételével – nem biztosíthatnának a vásárlók részére ingyenesen nejlonszatyrokat. A könnyű műanyag hordtasakokra olyan árat kell felszámítani, amely kellően motiváló a kitűzött cél eléréséhez. Ez az ár nem lehet alacsonyabb a vastagabb műanyag bevásárlószatyrok áránál. A nagyon könnyű zacskók használatáról pedig fokozatosan át kell térni az újrahasznosított papír alapú vagy a ténylegesen lebomló és komposztálható tasakok használatára. A rendelet hatálybalépését követő három éven belül 50%-os, öt éven belül 100%-os kiváltást kell elérni.

A tagállamoknak továbbá – e rendelet hatálybalépését követő két éven belül – biztosítani kell azt, hogy az előállított csomagolóanyagok ne tartalmazzanak 0,01%-nál nagyobb mértékben rákkeltő, mutagén vagy reprodukciós toxicitású, valamint a hormonháztartást zavaró anyagot, ill. oxo-biodegradációs úton lebomló adalékanyagokat.

A teljes cikk itt olvasható.