Napelemek: Miért rossz a pályázati támogatás?

A múltkor írtam a külföldi napelem támogatásokról, és úgy látom a megújuló energiák itthon is kezdenek a politikai kampány részévé válni, ami talán nem is meglepő Obama sikerét látva.

Remélem valóban lesz pénz is támogatásra, s ha igen, akkor elsőként fontos lenne a helyes támogatási forma kiválasztása a hazai napelemes piac beindításához.

A legtöbb országban egy támogatási forma van: a feed-in tariff, ami szó szerint betáplálási ár(támogatás), de itthon hallottam a „zöldáram ár” kifejezést is. Ennek lényege, hogy az áramszolgáltatók kötelesek visszavenni a zöld energiából termelt áramot egy meghatározott áron. Ez 40-45 cent per kilowattóra Németországban, 42 cent a cseheknél, 35 cent Bulgáriában – miközben a lakosság és az ipari felhasználók 12-15 eurócentért kapják az áramot általában Európában, akárcsak nálunk. Ezzel ösztönzik a felhasználót az áram hálózati visszatáplálására (megoldva a tárolás felesleges, költséges és akkumulátor esetén környezetszennyező problémáját), az áramelszámolás pontos és szakszerű (az áramszolgáltató egy oda-vissza számláló órát szerel fel), az áramszolgáltatók veszteségét (az árkülönbözetet) pedig kompenzálja az állam – ez maga a támogatás gyakorlati formája.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Építőipar: nem a számlán szereplő összeg, hanem az elfogyasztott energia csökkentése a cél

A zéró-karbon kibocsátás felé vezető úton a piaci szereplők egyik fontos feladatává vált az olyan műszaki megoldások keresésére, amelyek részben saját energiamérlegüket pozitívan befolyásolják, részben az általuk előállított pl. építőipari termékekkel az „ingatlanokba beépülő energia” is csökkenthető.