Ne add el az éltető vizet!

Vízháborúk, elszálló ivóvíz- és csatornadíjak, gumicukron és csokoládén élő tehenek: ez fenyeget egy amerikai és egy magyar szakértő szerint, ha néhány befektető ötleteit megvalósítva olyan tőzsdei termék lesz a víz, mint például az olaj. Van azért etikus és demokratikus vízkereskedelem is.

Minél magasabb a víz ára, annál takarékosabban bánunk vele, hangoztatják azok az amerikai környezetvédők, akik egyáltalán nem bánnák, ha az édesvíz – a kukoricához vagy a szójához hasonlóan – bekerülne az árutőzsdei termékek közé. Az ötlet nem csupán gondolatkísérlet. Texas állam az idei rekordaszályos nyarat tízmilliárd dolláros veszteséggel zárta. Ezt ellensúlyozandó gazdasági elemzők felvetették, hogy a Rio Grande folyó vízhozamát alakítsák tőzsdei határidős ügyletek alapjává. A javaslatnak Dél-Ázsiában is vannak hívei. A tavalyi thaiföldi áradások összesen 46 milliárd dollárnyi kárt okoztak az ország gazdaságának. Utána a helyi tőzsdefelügyelet vizsgálni kezdte, miképpen lehetne pénzügyi származtatott ügyleteket kapcsolni a csapadékhoz és a folyami gátak kapacitásához. Elképzelhető, hogy a félvezetőgyártó Intel érdeklődne a művelet iránt: az óriásvállalatnak ugyanis egymilliárd dollárjába került, hogy az áradások miatt fel kellett függesztenie a Thaiföldre kiszervezett chipgyártást. Igen ám, de az elemzők kihagyják a számításból, hogy amióta a chicagói tőzsdén megjelentek az időjárással kapcsolatos határidős ügyletek (lásd keretes írásunkban), és licitálni lehet a hóra, a szélre és az esőre, az “időjárás” nevű termék értéke egy év alatt 20 százalékot emelkedett – írja Frederick Kaufman, a New York Egyetem újságírás-professzora a Nature október végi számában. (Kaufman évek óta tárgyalja a témát a legnevesebb amerikai lapokban, nemrég jelent meg könyve az élelmiszer-piaci spekulációról.)

Az árutőzsdének évszázados múltja van, de az élelmiszerárak emelkedéséért nemcsak a szélsőséges időjárás okolható, hanem azok a bankok és befektetési alapok is, amelyek kereskedni kezdtek a tőzsdén élelmiszer-alapanyagokkal. A mind bonyolultabb ügyletek során ugyanis elvont fogalommá válik a termény, amely immár a profitmaximalizálás eszköze, észérvektől és érzelmektől mentesen – mondja Kaufman, aki attól tart, hogy hasonló utat járna be az ivóvíz is, ha a tőzsdére kerülne.

Beindul az áremelkedés
Vajon mi történne a vízzel, ha tőzsdei eszközként tekintenénk rá? Elsőre logikus a felvetés. Az ivóvíz úgynevezett korlátos erőforrás, azaz nincs bármennyi belőle, de mindenkinek szüksége van rá. Mennyisége és minősége tudományos pontossággal mérhető, és jól jelezhető előre, hogy a jövőben mennyi lesz belőle, és az is, hogy mekkora igény lesz rá. Amennyiben olyan termék lesz a víz, mint a Brent-nyersolaj vagy a szójababolaj, onnantól kezdve szabadon lehet vele kereskedni. Létrejön a vízindex, amelynek értékét befolyásolja a víztározók szintje, az átlagos csapadék, a meteorológiai előrejelzések, az aszály és még egy sor tényező. Csakhogy egyre kevesebb a tiszta ivóvíz, és mivel mással nem pótolható, a folyamat óhatatlanul áremelkedéshez vezet – figyelmeztet a Nature szerzője.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Árvízkezelési megoldások az extrém időjárási hatások kezelésére

November végén zárul az Interreg Danube Floodplain projekt.