Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A darvak, túzokok és gólyák halálozási rátája a vezetékek közelében annak ellenére sem csökkent, hogy az utóbbi években fényvisszaverőkkel illetve jól látható jelzésekkel próbálják szembetűnőbbé tenni azokat. A Birminghami Egyetem madártani központjának kutatói ezért a három fajcsoport egy-egy képviselőjét, az óriástúzokot (Ardeotis kori), a paradicsomdarut (Anthropoides paradisea) és a fehér gólyát (Ciconia ciconia) tanulmányozták közelebbről.
A kutatók a Biological Conservation című szaklapban publikálták eredményeiket, amelyek rávilágítottak arra, hogy mindhárom faj látóterében jelentős holtterek találhatók. Habár a nehéztestű túzok küllemileg eltér a filigrán darutól és gólyától, táplálkozási stratégiájuk megegyezik – mind csőrük irányát követve vadásznak zsákmányukra.
Ez a technika pedig kiváló látást igényel a csőr végén, ezáltal a látótér leszűkül, a holtterek pedig megnőnek. Amennyiben a madár nem előre néz repülés közben, hanem lefelé, a repülés irányában gyakorlatilag megvakul – magyarázta Graham Martin, a Birminghami Egyetem professzora. A madarak repülés közben gyakran lefelé néznek fajtársakat, fészkelőhelyet vagy táplálkozóterületet keresvén.
A szűk látótér és a vészesen nagy holttér problémája bizonyosan érinti az összes daru-, és túzokfajt, és valószínűleg a nagytestű ragadozómadarakat, így a sasokat és keselyűket is – mondta a professzor a BBC-nek.
Az új ismeretek mind a madarászokat, mind az elektronikai vállalatokat segíthetik abban, hogy minimalizálják az ütközések esélyét. Mivel az említett fajoknál nem ér sokat a vezetékek láthatóbbá tétele, arra kell megoldást találni, hogyan lehet elcsalni a madarakat a légvezetékektől – javasolta a professzor.
A tanulmányozott afrikai madarak közül a paradicsomdaru a legveszélyeztetettebb az IUCN Vörös Könyve alapján. A természetvédők szerint pedig a magasfeszültségű vezetékek okolhatók elsősorban a paradicsomdaru állománycsökkenéséért.
Hazánkban az érintett fajok közül a fokozottan védett túzok (Otis tarda) a legsérülékenyebb, állománya európai szinten is jelentős. Hazánk kivételével csupán Spanyolországban és Oroszországban található jelentősebb populációja.
