Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az On the Spot két kalandvágyó szereplőjének Fukusimai beszámolóját olvashatják. Egy hónapja a többi magyar újságíróval egyidőben jöttünk el Japánból, miután négy nap alatt három robbanás volt a fukushimai atomerőműnél, és nem lehetett tudni, hogy lesz-e negyedik, ötödik, esetleg egy végzetes.
Azóta a nemzetközi sajtóban néhány publicista pedzegetni kezdte, mi mindent tanulhatna a nyugati ember a japánoktól a katasztrófa kapcsán… Mi is ebből szeretnénk megmutatni valamit a májusi On The Spotban, és mivel általában két hétig forgatunk, visszamentünk, hogy folytassuk a japán filmet. Egy hónapja eszünk ágában sem volt Fukusimában forgatni. Mostanra viszont kialakultak az evakuációs zónák, a helyszínen pedig mintha stabilizálni tudnák a reaktorok állapotát, persze a helyzet még közel sincs megoldva. Mi Fukusimában is arra voltunk kíváncsiak, amire északon, a cunami által teljesen elpusztított területeken – erről majd holnap! -, hogy a japánok hogyan voltak és a mai napig hogyan képesek európai szemmel elsőre érthetetlen nyugalommal, higgadtsággal és józansággal viselkedni egy olyan szintű katasztrófa után, amilyet a Kárpát-medencéből szintén nehéz elképzelni. De azért érdemes! Talán még tanulhatunk is belőle? (The Japanese Could Teach Us a Thing or Two, The New York Times, 2011. márc. 19.)
Szóval Fukusima tartomány, ma reggel. Zuhog az eső. Kicsit fúj a szél. Az erőmű körül 20 kilométeres körzetből mindenkit evakuáltak. Őrök természetesen nincsenek, így ha valaki nagyon vissza akar menni, visszamehet. A 30 kilométeres körzetbe nagyon nem ajánlatos belépni, saját felelősségre maradhatott, aki akart, a többieket evakuálták.
Tegnap találkoztunk Jimmel, évtizedek óta Japánban élő brit fazekas (a középső neve meg Harry:), a felesége japán, ezt a nő apja soha sem bocsátotta meg a lányának, mármint hogy hozzáment egy nem japánhoz. No de a lényeg, hogy az após húsz kilométerre lakott az erőműtől. Evakuálták, de ő szépen visszaköltözött a saját házába, mert mire rákos lesz, már úgysem él majd, legalábbis ezt reméli. 70 éves. Az unokák persze nem látogatják. Mi sem. De nincs egyedül. Rengeteg TEPCO-munkás dolgozik az erőműn belül, háromórás váltásokban, ők többnyire a 30 kilométeres zónán belül laknak. Jóesetben ettől még semmi bajuk nem lesz, de a többség mégis úgy véli, hogy kívül tágasabb.
A teljes cikk itt olvasható.
