Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A műtrágyákból származó különböző vegyszerek és a műanyag hulladék aggasztó mértékben szennyezi a világ óceánjait és azok élővilágát – figyelmeztet az ENSZ.
A világszervezet környezetvédelmi programjának (UNEP) nemrég megjelent éves jelentése szerint e két szennyezési forrás együttesen jelentősen veszélyezteti az óceánok biodiverzitását és vízminőségét, megmérgezi a halállományokat és aláássa a tengerparti turizmust. A világ környezetvédelmi minisztereinek jövő héten esedékes nagyszabású nairobi találkozója előtt közzétett jelentés felhívja a figyelmet a tengeri ökoszisztémák védelmének fontosságára, különös tekintettel arra, hogy ezek a túlhalászás és a klímaváltozás kiváltotta savasodás következtében már amúgy is törékeny állapotban vannak. Az UNEP-tanulmány szerint kizárólag a jobb hulladékgazdálkodás és a gazdasági növekedés “tisztább motorjai” felé való összehangolt elmozdulás biztosíthatja a világ óceánjainak jövőbeli egészségét.
Közelmúltbeli kutatások azt látszanak igazolni, hogy a műtrágyaszármazékok és a műanyag hulladék okozta szennyezés kiterjedtebb és ártalmasabb az óceánokra, mint korábban gondoltuk. Becslések szerint a foszforszennyezés egyedül az Egyesült Államokban évi több mint kétmilliárd dolláros (400 milliárd forint) kárt okoz, a világszintű kár pedig feltehetőleg több tízmilliárd dollárra rúg.
A világon mintegy három tucat országban bányásszák a foszforitot, a növekedést gyorsító műtrágyák egyik alapanyagát. A foszforit véges mennységben áll rendelkezésre, de a készletek a jelenlegi kitermelési ütem mellett három-négyszáz évig még várhatóan kitartanak. A XX. század második felében világszerte mintegy 600 százalékkal nőtt a vegyszeralapú trágyák felhasználása, az azonban, hogy ez pontosan milyen mértékű környezetszennyezést okozott, nem ismert. Egy tanulmány szerint évente 22 millió tonna ilyen forrásból származó foszfor végzi a tengeri ökoszisztémákban, míg az anyag édesvízi és talajbeli koncentrációja 1960 óta legalább 75 százalékkal növekedett. Az UNEP szerint e tekintetben sokat jelentene a fejlődő világ metropoliszaiban keletkező szennyvíz tisztítás utáni újbóli felhasználása.
A másik nagy szennyező forrást a műanyag hulladék jelenti az óceánokra nézve: a víz felszínén egyes helyeken valóságos szigeteket alkotó műanyag tárgyakba a madarak és más tengeri állatok könnyen belegabalyodnak és megfulladnak, vagy épp tápláléknak nézik és megeszik a plasztik darabokat. Ezt a kutatók már régóta tudják; az új veszélyt, amelyet csak mostanában kezdenek felismerni, a mikroműanyagok – az ipar által hulladékként kibocsátott vagy a hullámverés és napsütés által a nagyobb darabokról leválasztott, öt milliméternél is kisebb átmérőjű műanyag részecskék – jelentik. Ezek a friss kutatások szerint bekerülhetnek az élelmiszerláncba, s eközben fokozatosan egyre mérgezőbbé válhatnak.
Pontosan nem tudni, hogy mennyi plasztik hulladék lebeg a világ óceánjain, az azonban biztos, hogy a műanyagok fogyasztása világszerte tovább növekszik. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában az egy főre jutó éves fogyasztás eléri a 100 kilogrammot, és előrejelzések szerint ez még 40 százalékkal nőhet a következő öt évben. A fejlődő világ ennek átlagosan csak mintegy ötödét fogyasztja, de feljövőben van. A jelentés ezen a téren az újrahasznosítás fokozását sürgeti. Az UNEP érvelése szerint ha a műanyagot értékes erőforrásként és nem szemétként kezelné az emberiség, az erős ösztönzést jelentene a gyűjtésére és újbóli felhasználására.
