Sikeres lehet a klímacsúcs?

Kétes a durbani konferencia végkimenete, pedig a tét nagy: a holnap globális felmelegedésének már ma is megfizetjük az árát. A nemzetközi érdekellentétek, az egységes felelősségelhárítás, a megzsarolt miniállamok és a konferencia körüli emailbotrány miatt a helyzet elkeserítőnek tűnhet.

Két éve a koppenhágai, tavaly pedig a cancúni klíma-tárgyalások zárultak lényegi megállapodás nélkül. Pedig az óra egyre hangosabban ketyeg: évről évre nyilvánvalóbb, hogy a klímaváltozás mérsékléséhez olyan összefogás kell, amire eddig nem voltak hajlandók a Föld államai. Mivel az idei, a Dél-Afrikai Köztársaságban található Durbanben megrendezett konferencia tétje a Kiotói Jegyzőkönyv megújítása lenne, beláthatatlan problémákat okozhat, ha nem sikerül megerősíteni az abban foglaltakat, a jegyzőkönyv ugyanis 2012-ben lejár. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi kezdeményezések legalább húszéves múltra tekintenek vissza. Először Rio De Janeiróban indultak meg a tárgyalások, majd a későbbi konferenciákon kikristályosodott a cél: a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését 2 Celsius-fokban maximalizálni. Ez lesz a fő törekvés az idei durbani konferencián is, ami hétfőn kezdődött, és két hétig tart.

 
A felelősség legyen valaki másé
A globális felmelegedéssel kapcsolatos szkepticizmusnak régi hagyományai vannak. Ez nem is minden esetben a szén-dioxid-kibocsátásban élen járó országok érdekeiből fakad: az elmúlt években sorra jelentek meg újabb tanulmányok, amik azt bizonyítják, hogy a szén-dioxid-emisszió nem gyakorol olyan jelentős hatást a klímaváltozásra, mint azt eredetileg gondoltuk volna. A nemzetközi helyzet azonban már így is felfokozott. Az Egyesült Államok és Kína még a Kiotói Egyezményt sem írták alá, és több állam (többek között Kanada, Japán és Oroszország) már most bejelentette, hogy a kötelezettségeket csak akkor hajlandók vállalni a továbbiakban is, ha a szén-dioxid-kibocsátás fentebb említett két éllovasa ugyancsak hajlandó lesz áldozatot vállalni. A feltörekvő államok ugyanakkor azt követelik, hogy a múltban jelentős károsanyag-kibocsátónak számító államok az eddiginél is nagyobb felelősséget vállaljanak. Noha a fejlett nyugati országok vállalnák, hogy 2050-ig 80 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, a kínai fél még az 50 százalékos kibocsátáscsökkentést sem tartja elfogadhatónak. A fejlődő országok képviselői azzal érvelnek, hogy a jelenlegi kibocsátási ráta teszi lehetővé, hogy biztosítsák országuk lakosainak azt az életszínvonal-emelkedést, ami az egyetlen lehetőségük a szegénység leküzdésére. Az önként vállalt korlátozás az erre irányuló törekvéseket akadályozná meg.

 
A baj már az ajtón kopogtat
A megegyezésre azért is van szükség, mert több kutatás szerint a globális hőmérséklet látszólag alacsony emelkedése is súlyos következményekkel járhat. 2-4 fokos emelkedés hatására kihalhatnak a jegesmedvék, Banglades és Egyiptom víz alá kerülne, Afrika gyakorlatilag felperzselődne és élhetetlenné válna, a kevés erőforrással rendelkező miniállamok pedig – mivel képtelenek lennének önfenntartásra – katasztrofális veszteségeket szenvednének.

 
A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Megduplázódott az 50 fokos meleget elérő napok száma a 80-as évek óta

Csaknem megduplázódott a szélsőségesen meleg, 50 Celsius-fokot is elérő napok száma az 1980-as évek óta - állapította meg a BBC globális elemzése.