Már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a nyári időszak alatt az Antarktisz jege megolvad és kialakulhatnak kis tavak vagy folyók a jégpáncélon.
Egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy az eddig gondoltnál jóval nagyobb mértékű olvadásról van szó: 700 tó, folyó, patak és csatorna jelent meg a kontinensen az elmúlt évtizedek során, és ez komoly aggodalomra ad okot.
A kutatást Jonathan Kingslake gleccserkutató vezette és a Nature-ben publikált eredmények bebizonyították, hogy már a kisebb hőmérséklet-emelkedések is nagymértékben veszélyeztetik a földrészt. A kutatók ugyanis olyan helyeken is találtak olvadt vizet, ahol nem is gondolták, hogy ez lehetséges.
Az olvadt jég mindent tönkretesz
Az olvadt jég leginkább azokon a részeken alakul ki, ahol a hó annyira összenyomódott, hogy inkább kék színű, mintsem fehér. A kék jég jobban elnyeli a hőt, így könnyebben olvad, a felmelegedett víz pedig vájatokat olvaszt magának a jégpáncélban. Ezek lehetnek mélyek és alacsonyan fekvők, amik összegyűjtik az olvadt jeget, majd egy tavat vagy medencét hoznak létre. Más esetekben viszont az olvadt jég folyó módjára utat törhet magának, így pedig eljuthat olyan területekre, ahová nem kellene: a selfjéghez.
A selfjég a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg, olyan, mint egy ajtótámasz. Amikor az olvadt jég eléri, akkor egyrészt maga is olvasztja, másrészt pedig bejut a selfjégen keletkező résekbe. Ekkor épp azzal okoz súlyos szerkezeti károkat, hogy megfagy: a víz ugyanis fagyásnál kitágul, ami olyan, mint amikor egy bontatlan dobozos sört beteszünk a fagyasztóba. A megsérült selfjég így fokozatosan letöredezhet a kontinensről, és amint eltávolodott a parttól, a mögötte lévő szárazföldi gleccserek elkezdenek a víz felé mozogni. Ez növeli a vízszintet, és instabillá teszi az egész jégpáncélt.
A természet segít magán
Bár az olvadt jég rengeteg problémát okoz, az Antarktisz próbálja megmenteni magát. A tudósok olyan kvázi vízelvezető rendszereket is találtak, amik stabilizálják a jégtakarót. Ilyen hálózat alakult ki a kelet-antarktiszi Nansen selfjégen, ami egy 120 méteres vízesésbe torkollva vezeti bele az olvadt jeget az óceánba: Legjobb tudásom szerint ez az első eset, hogy sikerült hasonló alkalmazkodóképességet ennyire átfogóan dokumentálni – mondta Knut Christianson, a University of Washington geológusa, aki bár nem vett részt a kutatásban, egyetértett a szerzőkkel abban, hogy ugyan a jelenségnek nincs állandó hatása az Antarktisz jegére, de a további melegedés súlyos problémákat okozhat, írja az index.hu.