Mivel a folyók, tengerek, óceánok szennyeződését legtöbbször a felszínen úszó hordalékként látjuk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a probléma meg is áll a partra végül kisodródó műanyagpalackok, reklámszatyrok, cipők és gumiabroncsok szintjén. Egy Monterey Bay-i kutatóintézet munkatársai azonban egy mélytengeri fotósorozattal mutatták meg, hogy ez mennyire nem így van.
A tengerekbe dobált szemét legnagyobb része ugyanis nem kerül vissza a partra, ehelyett szép lassan lesüllyed, egészen a fenékig, ahol aztán folyamatosan ereszti magából a szennyeződést, megfojtja az ottani élővilágot. A mélyben tapasztalható viszonyok, az alacsony oxigénszint, a napsütés szinte teljes hiánya és a jéghideg víz nagyon lelassítják a felszínen sem túl gyors bomlási folyamatokat, így ami idefent néhány év alatt lebomlana, az a tenger mélyén akár évtizedekig is húzhatja. A most közölt fotók közül nem egy négyezer méter körüli mélységben készült. A felvételeket abból a 18 ezer órányi mélytengeri videóból vágták ki a kutatók, amit közel két évtized alatt, távirányítású tengeralattjárókkal készítettek az Egyesült Államok nyugati partvidékén. A szakemberek csak Monterey Bay környékén 1150 mélytengeri szemétdarabot számláltak meg. Ezek legtöbbje műanyagból készült, és nem a tengerfenéken van, hanem 2 kilométer mélyen lóg a hirtelen mélyülő fenék sziklás oldalán, írja az index.hu.