Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az éghajlatváltozás lefolyásának megjóslása olyan modellezést kívánna, ami rendkívül nagyszámú adatfolyamokat kezelne, majd az ezekből kiszámított eredményeket is újrakalkulálná más inputokkal, opciókkal. Ennek elvégzése a legfejlettebb komputereknél is heteket venne igénybe.
Ráadásul arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a “kimenetel” az éghajlatváltozásnál csalóka szó: a klímaváltozás nem ér véget, csak az ember próbál időbeli mércéket erőltetni rá. Főként azért, hogy a klímapolitikában konkrét és jól kommunikálható célokat tudjanak elérni a politikusok, az aktivisták és a tudósok 2030-ra, 2050 vagy éppen 2100-ra kitűzve, s ehhez rendelt jövő-fogatókönyvekben gondolkodva.
A vágyott szuperszámítógép (jövőbeli) létének iróniája, hogy éppen a klímaváltozáshoz járulna hozzá, mivel igazi energiafaló gépként nagy mennyiségű üvegházgáz létrejöttéhez járulna hozzá (a masinát energiával ellátó erőműveken keresztül). E gép áramigénye egyenlő lenne 200 000 háztartás éves áramfogyasztásával. Működtetése pedig potom 20 millió dollárt emésztene fel évente.
A tudósok elsősorban az energiaellátás dilemmájával akadtak el, mert nincs olyan technológia mely lehetővé tenné az energia-hatékony meghajtást. (Az energia ugye javarészt a felmelegedő komputer hűtésére, a ventilátorok forgatására kell.) A mérnökök úgy látják a szuperszámítógépek új generációjával 2020 és 2030 között tudnának elkészülni.
A The New York Times azonban arról írt, hogy a Rice University-n dolgozó Krishna Palem szerint lehetséges az ugrásszerű fejlődés: ha kiveszik a tranzisztorokat zömét, melyeket “a pontosság elérése végett” tettek be a komputerekbe. Ezek nélkül a masinák gyorsabban dolgozhatnának és kevesebb energiát fogyasztanának. Javaslata vitát kavart K+F-körökben. A klimatológusok azért kezdtek kiállni Palem mellett, mert a klímaváltozás modellezése eleve nem a pontosságra épül. Fenébe hát a tranzisztorokkal.
A teljes cikk itt olvasható.
