Már mindenki nagyon várja a tavaszt!
A legtürelmetlenebbek azok az emberek lehetnek, akik még a belvíz levonulását és a hó olvadását sem várták meg, már begyújtották a “határt” a putnoki térségben. Mi éppen hazafelé igyekeztünk gömörszőlősi önkéntes táborunkból, amikor megdöbbenten láttuk az égő domboldalakat.
A legdühítőbb ebben, hogy időnk kis részét hétvégén pont egy nádas lekaszálásával töltöttük, nehogy idén is rálobbantsanak. A kévékbe kötött nád még jó lesz tetőfedésre, díszítésre, ahelyett hogy füstbe menne…
Ami egy embernek sok órányi munka, az a lustábbiknak egy jól irányzott gyufa… De vajon honnan jön ez a gondolat!?
Hát kérem ezeket a földeket, amiket most rituálisan felgyújtanak minden évben, régen állatok legelték…
“Míg a növénytermelés szerkezete az utóbbi tíz évben lényegében változatlan maradt, addig az állattenyésztés és az élelmiszeripar tartós visszaesésének lehetünk tanúi: az állattenyésztés teljesítménye az 1990-es évek óta volumenében 42%-kal mérséklődött, a szarvasmarha- és a sertésállomány a 2000-es évek közepén tovább csökkent; az átlagos állatsűrűség a két világháború közti 1,2 számosállat/hektár értékről 2000-re 0,38-ra, 2005-re pedig 0,35-re esett vissza.”
Arról nem is beszélve, hogy az élő hiedelem, miszerint a tarlóégetés jót tesz a földnek, badarság. Az igaz, hogy a kártevők és a nem kívánt növények egy része elpusztul, de talán meg kéne vizsgálni azt is, mit veszíthetünk a másik oldalon… Például a földön fészkelő madarakat, az elégett növények biomasszáját, a tiszta levegőt.
Nem kell nagy ökológusnak lenni, hogy belássuk ez tényleg nem jó megoldás. Talán mégiscsak kaszálni és állatot tartani kéne… (így még házi tej is lenne) Több munkával jár, az tény. De a munka öröme nagyon ráfér a MA emberére.