Persze a tévévita is elterelő hadművelet. Hogy hangot adjanak a kételkedőknek, holott a tudományos közösségben gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység, vagyis a fosszilis energiahordozók elégetése okozza.
Donald Trump mindig ingatag talajon állt, ha a tényszerűségről volt szó. Kedvenc vesszőparipája a „fake news”, vagyis hamis híreknek titulálja a sajtó róla szóló állításait. A Környezetvédelmi Hatóság (EPA) szabályozásait fellazító, a Barack Obama zöld törvénycsomagja után dereguláló EPA-vezér, Scott Pruitt azt nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek, hogy szeretne nyílt vitát látni a médiában a klimatológusok között. A fejében vette, hogy az EPA nyílt vitaprogramot indít klímatudósok részvételével, melyet akár tévés sugárzás céljából is rögzítenének.
A világon minden valamirevaló tudományos akadémia és kutatóintézet kimondta már, hogy a klímaváltozás emberi eredetű. A Trump-adminisztráció célja ezzel a nyílt vitával nyilvánvalóan az, hogy erősítse a klímaszkeptikusok hangját, illetve fenntartsa a klímaváltozást tagadó áltudósok jelenlétét a társadalmi közbeszédben. Pruitt persze már felvetésében is szkepticizmust érzékeltet: „Sok kérdés van, amit még nem tettek fel, és nem válaszoltak meg” a klímaváltozásról.
Szerinte a műsorban kihívások elé kellene állítani a tudósokat, hogy bizonyítsák, az éghajlatváltozás valóban komoly probléma. Vagyis a tudósoknak meg kéne védeniük az igazukat az ellenvetések tüzében. Pedig minden épeszű ember ellenkező előfeltevéssel indulna: a klímatagadókat kellene defenzív üzemmódba kapcsolni. Bizonyítsák be ők az elismert klímatudósokkal állításaival szemben, hogy az éghajlatváltozás bagatellizálható folyamat, sőt akár nem is létezik.
A program könnyen azt a hatást szolgálhatja, hogy belekössön a tudósokba, megkérdőjelezze a hozzáértésüket, az adataik valóságosságát, valamint elbizonytalanítsa az egyszerű embereket, akik nézőként kapcsolódnak be: talán nem is igaz ez az egész klímaváltozás-mizéria. Igazából a Reuters újságírója vetette fel, hogy vajon tévés fogyasztásra szánná-e a diskurzust, amire Pruitt lelkesen fejtegette, hogy igen, mert az „amerikai embereket nagyon érdekelné” a téma.
A vita ötletét Pruitt a saját állítása szerint onnan szedte, hogy két glosszát olvasott a The Wall Street Journal és a The New York Times hasábjain áprilisban. Az előbbiben Steve Koonin azt javasolta, hogy a klímapolitikában át kellene venni a biztonságpolitika piros csapat–kék csapat metodologiáját (úgy tesztelik egy feltevés valóságértékét, hogy a piros csapat támadja az intézményt, illetve a védeni szándékozott entitást, kiderítve, hogy mekkora a védelmi készültség és a sérülékenység), mert közel sem biztos, hogy a klímaváltozás megfellebbezhetetlen, megkérdőjelezhetetlen igazság.
A teljes cikk itt olvasható.