Tízezer ember él sugárszennyezett területen

A Majaki komplexumot 1945-ben hozták létre, nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem Oroszország Cseljabinszki területén. 1949 és 1956 között hatalmas adag erősen radioaktív víz került a Tecsába. 1957-ben felrobbant egy nagy aktivitású nukleáris hulladéktartály, ami a nemzetközi skálán 6-os fokozatú balesetnek felelt meg. A Csernobilban történt robbanás mértékét ugyanezen a skálán 7-esnek értékelték. 1967-ben egy szokatlan szélvihar radioaktív port söpört ki a kiszáradt Karacsáj-tó medréből, ami beborította az egész környéket, és hatása a mai napig tart. Egyesek úgy tartják, hogy a Roszatom szándékosan minden információt és bizonyítékot eltüntet. A 90-es évekig a környéken élő embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy a világ legnagyobb mértékben sugárfertőzött területén élnek..

A daganatos megbetegedések száma viszont ijesztő méreteket öltött, és talán még elszomorítóbb, hogy az állam felé a megbetegedett embereknek kell bizonyítaniuk azt, hogy betegségük a sugárzás miatt alakult ki. Nagy András, a NOL.hu újságírója és Mező János Bálint egy kis csoporttal ellátogattak Majak területére, hogy egy dokumentumfilmben bemutassák a sokkoló tényeket: műszereikkel a sugárzás emberi egészségre veszélyes mértékét egyértelműen kimutatták, valamint helyi lakosokkal és szakértőkkel beszélgettek. Filmjükben döbbenetes látni, hogy 2014-ben elképzelhető az, hogy emberek élnek sugárszennyezett területen. Míg Csernobilban evakuálták a régiót, addig itt azzal szembesül az ember, hogy a Tecsa folyó melletti várost csupán 1 kilométerrel költöztették arrébb. A filmjükben szereplő egyik daganatos férfi, és szintén beteg felesége havonta 20 eurónak megfelelő támogatást kapnak az államtól mintegy kárpótlásért.

Ajánlott tartalom

Az Egyesült Királyságban 12. hónapja csökkent zsinórban a járműgyártás

Az éves szintű visszaesés 11,6 százalék volt a brit autógyártók és autókereskedők szövetségének (SMMT) honlapjára fölkerült adatok szerint.